Hétfalu
| Hétfalu (Șapte Sate, Siebendörfer) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Megye | Brassó |
| Népesség | |
| Népesség | ismeretlen +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
Hétfalu eredetileg azon hét egymás mellett fekvő csángó község együttes elnevezése, melyek Brassó megye hétfalusi járását képezték s a Bodzai hegycsoport aljában terülnek el. E történeti hét község a következő:
A Brassóhoz közelebb eső Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) ma már teljesen összeépült és Szecsele, Szecseleváros (Săcele) néven várost alkot. A távolabbi Háromfalu (Tatrang, Zajzon és Pürkerec) különálló települések. Kevésbé jómódú községek, csinos magyar templomokkal és iskolákkal s szépen épült házakkal. A románok rendesen a községnek a hegyre felnyúló felső részében, a magyaroktól elkülönülve laktak. Közigazgatásilag 1950 óta az első négy falu eggyé olvadt Négyfalu (románul Săcele, magyarul Szecseleváros) néven, a távolabbi három együttesen Tatrang községhez tartozik.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Barcaság délkeleti szegletében, Brassótól keletre, a Kárpátok lábánál fekvő hét település együttes neve.
Története [szerkesztés]
Hétfalu nevét 1366-ban, Törcsvár tartozékai közt említették először az oklevelekben.
Az oklevelekben Hétfaluról fennmaradt adatok szerint: 1500-tól Hétfalut Brassó zálogbirtokaként szerepelt. 1544-ben Hétfaluban már magyar iskolát talált a vizitáció. 1649-ben A brassói főbíró a hétfalusi csizmásoknak és tabakoknak már engedélyezte az iparűzést, de azzal a feltétellel, hogy idegeneket nem taníthatnak ki mesterségükre. 1652-ben pedig Apácával és Krizbával együtt Hétfalu teljesen Brassó tulajdonába került.
Hétfalu népessége többségében magyar, kisebb részben román. A magyarokat a szomszédos székelyek hétfalusi csángóknak nevezik, akik valószínőleg a 11. században a Barcaságban megtelepült magyar és besenyő határőrök leszármazottai, akiknek eredeti gyér népessége a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakó, Fehér vármegye területéről érkezett magyarokból (székelyekből) gyarapodott, és alaprétege a székelyek végső megtelepedését megelőzően vagy azzal egyidőben, a 12. század vége–13. század eleje körül kialakult.
Hétfalu eredetileg királyi birtok volt, melynek egyes részeit a 14–15. században kezdték eladományozni, majd II. Ulászló király Brassó városának zálogosította el. A zálogbirtok visszaváltása azonban a központi királyi hatalom összeomlása után nem történt meg, ezzel Brassó másfélszázados ellenkezés dacára jobbágysorba süllyesztette az egykor szabadalmas jogállású, határőrző Hétfalu lakosságát.
A szász polgárság földesurasága társadalmi, gazdasági és egyházi elnyomás volt, és a hétfalusi csángók kultúrájában jellegzetes nyomokat hagyott; így például az evangélikus vallás követését is. Vallásra nézve 1890 körül volt Hétfaluban 10,366 ágostai hitvallású és 9066 görögkeleti.
Hétfalu lakossága, mivel földje kevés volt, a szomszédos szász községekben vállalt munkát (feles bérleteket), emellett fakitermeléssel, és fuvarozással is foglalkozott.
Az 1800-as évek második felében pedig – különösen a vasutak megépülése után – Hétfalu magyar és román lakossága nagy arányban vándorolt ki Óromániába. A hétfalusi csángók különösen Bukarestben alkottak erős diaszpórát, ahol a városi személyfuvarozást (bérkocsi, később taxi) az 1930-as évekig nagyrészt ők látták el.
Források [szerkesztés]
- Vistai András János: Tekintő - erdélyi helynévkönyv
- Árvay József: A barcasági Hétfalu helynevei [1943)
- Kós Károly:Tájak, falvak, hagyományok (1976)
- Pallas Nagylexikon
