Hét krajcár elemzése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Móricz Zsigmond "Hét krajcár" c. műve 1908-ban íródott. A műfaja novella, mert kevés szereplője van, egy helyszínen játszódik, és a szereplők eljutnak életük fordulópontjára. [

Móricz Zsigmond, a Hét krajcár írója

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű két nézőpontból íródott. A bevezetést és a befejezést felnőtt szemszögből nézi, míg személyes emlékét (tárgyalás) gyermekként írja.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bevezetést a szegénység bemutatásával kezdi. Azután az első három krajcár megtalálásával kezd foglalkozni. Ezeket a krajcárokat a gépfiókban találta az édesanya. Azt hitte, többet is talál, de csalódnia kellett, csak gyűszűt, tűt, és szövetdarabkákat talált. Ő azonban nem esett kétségbe, inkább nevet nyomorúságukon. Megpróbál vidám, játékos lenni. Szórakozva keresgélnek tovább az elbújt pénzek után, még csalogató verset is énekelnek hozzá. Az anya sopánkodik, hogy nincs asztaluk; ha lett volna, talán pénzük is lett volna. Ekkor a kisfiúnak eszébe jutott, hogy az "üveges" almáriumban látott a minap egy krajcárt. Már napokkal ezelőtt észrevette, de nem merte kicsenni, mert kis szívében becsület honolt. Tudta, hogy a szüleinek szüksége lehet még a megtakarított pénzre. Minden fiókot átkutattak, de pénzre nem bukkantak. Ó, az anya annyira igyekezett pedig vígadni, nagyokat kacagni! Az édesapa ruhájában egy fényes krajcárt találtak, ám a többi zsebben még ennyit sem. Közben az édesanya arcát rózsás pirosság öntötte el a munkától, mert nem lett volna szabad dolgoznia, de hát kinek van szíve e "munkától" eltiltaia egy szegény embert? Időközben a maga zsebében is talált egyet.

Fordulópont[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

És akkor betoppant egy koldus és könyörgő hangon koldult egy kevés pénzt. Az anya és gyermeke azt a feleletet adták, hogy nekik sajnos pont egy krajcár hiányzik a hétből. Ugyanis egy szappan legkevesebb 7 krajcárba kerül, neki pedig másnapra ki kéne mosni az ura ingeit. A koldus érezte, hogy magamfajtájú emberrel áll szemben, akik ugyancsak belekóstoltak a szegénység poharába. Az öregember tapintatosságból a kisfiú kezébe csúsztatta azt az egy krajcárt.

A történet végén a rossz nemhogy jóra fordulna, hanem még rosszabb lesz. Igaz ugyan, hogy a szappanra való pénz összegyűlt, de így sem tudja kimosni férje ingeit, mert nincs lámpaolajuk, és közben besötétedett. Az édesanya fuldokolt a kacagástól, és vér buggyant ki a száján (torokgyík). A befejezést ismét felnőtt szemmel írja. A történetben az édesanya nem hal meg, ezzel ellentétben az író édesanyja a mű írásakor már nem él. Az édesanya vidámsággal akarja leplezni szegénységüket, a kisfiú pedig úgy csinál, mint aki nem tud róla (közben tisztában van szegénységükkel). Az öröm bánatra fordul, mikor kiderül, hogy az édesanya súlyos betegségben szenved. A mű végén a népmesékre jellemző "happy end"-et várjuk, ám ehelyett fokozódik a pénztelenség, betegség.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Móricz Zsigmond Hét krajcár c. könyve

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hét krajcár

Móricz Zsigmond