Héra Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héra Zoltán
Élete
Született 1929. február 16.
Káld
Elhunyt 1987. február 8. (57 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar, magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok versek, esszék, kritikák
Első műve Alkalom (kisregény, 1960)
Irodalmi díjai József Attila-díj (1960)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1968)

Héra Zoltán (Káld, 1929. február 16.Budapest, 1987. február 8.) József Attila-díjas (1960) magyar költő, esszéíró, kritikus, műfordító.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

A második világháború után népi kollégista volt. 1948-1953 között a szverdlovszki egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1953-tól a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa, főmunkatársa volt.

Költészete [szerkesztés]

Változatos tematikájú, patetikus, drámai hangnemű verseiben sok az életrajzi, a mitológiára, irodalmi hagyományra utaló elem. Fekete öröm (1975) című kötetében a prózaverssel kísérletezett. Ukránból, olaszból és spanyolból fordított. Lefordította Ivan Dracs és Francesco Marsala verseit.

Művei [szerkesztés]

  • Alkalom (kisregény, 1960)
  • Irodalmi tudósítások (kritikák, publicisztikák, versek, tanulmányok, 1965)
  • Jó ellenfelet! Művekről, emberekről (1968)
  • Száll a Nap (versek, 1969)
  • A sereg arca (versek, 1970)
  • Dél az öbölben (versek, 1974)
  • A költemény felé (esszék, 1974)
  • Fekete öröm (versek, 1975)
  • Életítélet (válogatott és új versek, 1977)
  • A világ öt sebe (naplójegyzetek, esszék, karcolatok, 1978)
  • 7x7 (versek, 1979)
  • Ramszeszi balladáim (versek, 1982)
  • Szabad elvonulás (versek, 1983)
  • Válasz a szfinxnek (irodalmi naplójegyzetek, 1985)

Műfordításai [szerkesztés]

Források [szerkesztés]

További információk [szerkesztés]