Héra Zoltán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Héra Zoltán
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Vahl Ottó felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Vahl Ottó felvétele
Élete
Született1929. február 16.
Káld
Elhunyt1987. február 8. (57 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar, magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek, esszék, kritikák
Első műveAlkalom (kisregény, 1960)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1960)
A Munka Érdemrend arany fokozata (1968)

Héra Zoltán (Káld, 1929. február 16.Budapest, 1987. február 8.) József Attila-díjas (1960) magyar költő, esszéíró, kritikus, műfordító.

Életpályája[szerkesztés]

A második világháború után népi kollégista volt. 1948–1953 között a szverdlovszki egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1953-tól a Szabad Nép, majd a Népszabadság munkatársa, főmunkatársa volt.

Költészete[szerkesztés]

Változatos tematikájú, patetikus, drámai hangnemű verseiben sok az életrajzi, a mitológiára, irodalmi hagyományra utaló elem. Fekete öröm (1975) című kötetében a prózaverssel kísérletezett. Ukránból, olaszból és spanyolból fordított. Lefordította Ivan Dracs és Francesco Marsala verseit.

Művei[szerkesztés]

  • Alkalom (kisregény, 1960)
  • Irodalmi tudósítások (kritikák, publicisztikák, versek, tanulmányok, 1965)
  • Jó ellenfelet! Művekről, emberekről (1968)
  • Száll a Nap (versek, 1969)
  • A sereg arca (versek, 1970)
  • Dél az öbölben (versek, 1974)
  • A költemény felé (esszék, 1974)
  • Fekete öröm (versek, 1975)
  • Életítélet (válogatott és új versek, 1977)
  • A világ öt sebe (naplójegyzetek, esszék, karcolatok, 1978)
  • 7x7 (versek, 1979)
  • Ramszeszi balladám (versek, 1982)
  • Szabad elvonulás (versek, 1983)
  • Válasz a szfinxnek (irodalmi naplójegyzetek, 1985)

Műfordításai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]