Héliodórosz (regényíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Héliodórosz Kr. u. III. századi görög regényíró. Fő műve magyarul a Sorsüldözött szerelmesek címen olvasható.

Abraham Bloemaert: Charikleia és Theagenes (1625)

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Héliodórosz szíriai Hemessában született, a Kr. u. III. században. A Kr. u. IV. századból ismert egy Héliodórosz nevű püspökről szóló történet, aki Trikka püspöke volt és állítólag a regény szerzője. Amikor kiderült róla, hogy ő a regény írója, választania kellett, hogy vagy az egyházi állását tartja meg, vagy a könyvet, A püspök erre elégette a művét. A regény szerzője azonban valószínűleg pogány papi család tagja lehetett, mivel nevében viselte a Héliosz nevet. A szöveg vizsgálata is inkább azt sugallja, hogy a regény a III. században született. Héliodórosz életéről többet nem tudunk biztosat.

Regénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művét nevezik még Etiópiai történetnek (Aithiopika - Αἰθιοπικά) néven is. A mű ún. szofisztikus szerelmi regény, azaz két ifjú szerelmes, Theagenész és Kharikleia történetét meséli el, akik sok sorsfordulat után egymásra találnak. A mű végén a szerelmesek boldogan élnek egy ideális világban, Etiópiában, ahol nem érik őket további szenvedések. A mű pozitív végkicsengésű, szinte társadalmi utópiát tartalmaz. A szofisztikus szerelmes regények esetenként azonban tragikus kimenetelűek is lehetnek, mint pl. Muszaiosz Héró és Leandroszában.

A regény megjelenése, népszerűsége, hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mátyás király corvinái között szerepelt az a kézirat, mely nyomán Európa megismerhette A sorsüldözött szerelmeseket. A regényt először 1534-ben Vincentius Obspoeus svájci humanista nyomtatta ki Bázelben. A XVI-XVII század során rendkívül gyorsan elterjedt Európában. Shakespeare, Cervantes ismerte.

Ambroise Dubois: Charikleia fáklyát nyújt át Theagenesnek (1609-1610)

Tasso a Megszabadított Jeruzsálem XII. énekében egy epizódot szinte szó szerint kimásolt belőle. Racine részeket magolt be belőle, Rabelais Pantagruelje lefekvés előtt olvasgatta.

A 19. században azonban a regény Longosz művével (Daphnisz és Chloé) szemben háttérbe szorult egész Európában.

Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon először verses formában jelent meg magyarul, valószínűleg Czobor Mihály magyarításában. Gyöngyösi István Chariclia címen írt, ugyancsak verses fordítása és átdolgozása, 1700-ban jelent meg. 1798-ban Dugonics András prózában fordította le.

A képzőművészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A festészet kedvelt témája volt. Raffaello Sanzio is két képet szentel a szerelmesek történetének.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek. Ford.: Szepessy Tibor. Magyar Helikon 1964.
  • Petz Vilmos: Ókori lexikon. Online elérés: http://mek.niif.hu/03400/03410/html/3605.html
  • Szepessy Tibor: Héliodórosz Aithiopikája és a görög szofisztikus szerelmi regény. Antik Tanulmányok. 4. 1957
  • Szepessy Tibor: Heliodoros és a görög szerelmi regény. Akadémiai Könyvkiadó. Bp. 1987.

Részletek online[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]