Háziasított gyöngytyúk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Háziasított gyöngytyúk
Helmperlhuhn Nimida meleagris 090501 We 077.JPG
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Gyöngytyúkfélék (Numididae)
Nem: Numida
Faj: N. meleagris
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziasított gyöngytyúk témájú kategóriát.

Helmperlhühner.JPG

A háziasított gyöngytyúk, a köznyelvben egyszerűen csak gyöngytyúk, a sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) háziasított változata, az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik.

Háziasítása és elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyöngytyúk a vizsgálatok szerint monofiletikus eredetű, vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris). A háziasított változat szinte alig különbözik vadon élő ősétől. Domesztikációja nem eredeti élőhelyén folyt le, hanem egy, a Földközi-tenger partvidékén élő, máig ismeretlen nép által. Amikor az ókori Egyiptomban vallási okokból betiltották a tyúktartást a i. e. 2. évezredben, szerepét egyes adatok szerint a gyöngytyúk vehette át. Valódi háziasítása majd egy évezreddel később ment végbe. A görögöknél már a i. e. 4. században háziállat volt. A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek. A rómaiak valószínűleg a görögök vagy az egyiptomiak közvetítésével ismerték meg. Kr. u. 1. században már a birodalom távolabbi részein is ismerték.

Magyarországon a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon.

A gyarmatosítás kedvezett elterjedésének világszerte. Így került Kínába, majd Indiába, a rabszolgaszállító hajókon pedig Amerikába. Tenyésztésének virágkora a 20. század első fele volt, ekkor Magyarország is Európa élvonalába tartozott. Vadmadárként szállították külföldre. Tenyésztésének központja a második világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság volt. A hanyatlás a nagyüzemi baromfitenyésztés elterjedésével következett be.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyöngyös feje

A gyöngytyúk feltűnő, szép alkatú és színű baromfi. Az apró fejükön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldali állebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alapszín is, tejfelsárga ezüstfehér pöttyökkel. A tyúkénál finomabb, könnyebb a csontozata.

A gyöngytyúk tojása

Húsa finom, nagyon hasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára. Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak. Tojása kisméretű, feltűnő tulajdonsága rendkívül vastag héja, ezért hosszú ideig eltartható. Míg a tojáshéj súlyaránya a tyúktojásnál 10,2%, addig a gyöngyöstojásnál 15,3%. Tojásait mindig elrejtett fészekbe rakja.

Van néhány hátrányos tulajdonsága, ami miatt sokan nem szívesen tartják. Domesztikációja alacsony fokú, vadmadár-ösztöneit, természetes viselkedési formáit megtartotta. Ijedős, minden szokatlan zajra, mozgásra rémült menekülésbe kezd. Hangja kellemetlenül hangos, rikácsoló, nem "szomszédbarát". Veszekedős, tartásához nagy térre van szükség, naponta akár 10 km-t is bejárhat. Kitűnően tud repülni. Ha a gazda nem vigyáz, hajlamos arra, hogy éjszakára az ólon kívül gallyazzon fel. Viszont nagyon edzett, kitűnő élelemkereső és rovarirtó. Mindezen tulajdonságai a természetes baromfitartás elsőrendű alanyává teszik.

Magyar gyöngytyúkfajták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar parlagi gyöngytyúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kakasok súlya 1,30-1,60 kg, a tyúkoké 1,20-1,40 kg. Színe fehér, szürke, kékesszürke, igen ritkán előfordul bronz és tarka változatban is. Igényli a szabadtartást. Ma a KÁTKI gödöllői telepén található nagyobb állománya, amelyek elődeit az alföldi tanyavilágban gyűjtötték össze. Elsősorban itt folyik a génmegőrzés, fajtafenntartás is. A magyar parlagi gyöngytyúk törvényileg védett baromfifajtáink közé tartozik.

Hortobágyi hibrid gyöngytyúk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tollazata kékesszürke. Szabadtartásban és intenzív nevelési körülmények között is jó eredményeket ad. Rendkívül jó tojástermelő, szabadtartásban 110-120 db-ot tojik.

Hortobágyi kékesszürke gyöngyös[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadtartást jól tűrő, elsősorban húsáért tartott fajta. Tojástermelése 80-90 db. Igénytelen, ellenálló, jó élelemkereső.

Különbség a kakas és a tyúk között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyöngyöspipe és növendék korukban ránézvén nem lehet különbséget tenni. Kb. kilenchetes koruktól a kiáltásuk segítségével különböztethetőek meg: a tojók kiáltása egy- és kéthangú, a kakasoké mindig csak egy hangból áll. Később az is segít a megkülönböztetésben, hogy a kakasok sisakja és áll lebenye nagyobbá lesz, mint a tyúkoké. Egyes fajtáknál a kakas két áll lebeny közti rész türkizkék.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyöngytyúkról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, Rákosligeten.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szalay István – Barna Judit – Kőrösiné Molnár Andrea: A gyöngytyúk, Mezőgazda, 2004

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]