Házi rozsdafarkú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Házi rozsdafarkú
Hím
Hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Phoenicurus
Faj: P. ochruros
Tudományos név
Phoenicurus ochruros
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Rangemap-rouge-queue.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Házi rozsdafarkú témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi rozsdafarkú témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Házi rozsdafarkú témájú kategóriát.

A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa nagy részén, a Brit-szigeteken és Skandináviában csak délen fészkel. Ázsiában Kínáig, körülbelül a Sárga-folyó középső lefolyásáig terjed költőterülete. Kis foltokban fészkel Északnyugat-Afrikában is. Sziklás területek lakója, ennek megfelelően költ a kőbányákban, az ezek közelében levő szőlőhegyeken, de a városokban és a falvakban is. A nagyvárosok belső kerületeiben is rendszeresen fészkel. Kedveli az új lakótelepeket, különösen az építkezések környékét.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közel-keleti alfaj Phoenicurus ochruros semirufus.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 13-14,5 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 23-26 centiméter, farkhossza 13-19 centiméter, testtömege 13-19 gramm. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Elég félénk, ideges mozgású, táplálékát gyakran felröppenve szerzi meg. Az idős hím Európában koromfekete, feltűnő fehér szárnyfolttal, a fiatal, első nyarát élő hímnek nincs fehér szárnyfoltja, (némelyeken egy halvány, vékony csík látható). A teste színe változó, sokszor olyan szürkésbarna, mint a tojó, mások szürkésfeketék, mint az idős hím. Az első téli tojó feje és teste kormos barnásszürke, egyértelműen sötétebb a kerti rozsdafarkú tojónál.

Változatok: A hím Európa nagy részén hátoldalán szürke, de az Ibériai-félszigeten sokszor feketébb, Törökországban és a Kaukázusban a has rendszerint részben rozsdavörös: a közel-keleti hímek jól elkülöníthetőek, egész hasuk és begyük rozsdavörös, éles határral válik ki a fekete melltől, hátuk szintén fekete, nincs fehér szárnyfoltjuk.

Hangja: egyenes, kissé éles „fiszt” fütty, amelyet gyakran türelmetlenül ismételget. Ha nagyon izgatott finoman csetteg is hozzá: „fiszt, tek-tek-tek”. Hangos énekével gyakran már az első hajnali fénysugarat üdvözli valamilyen magas vártáról. Éneke ált. 4 részből áll: néhány füttyel és azonos hangmagasságú trillával kezdődik, majd 2 mp-es szünet következik, azután egy furcsa, reszelős hang, majd néhány rövid füttyel fejezi be a strófát.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsősorban rovarokat és pókokat eszik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Néha repülő rovarokat is fog. A Gellért-hegyen Schmidt Egon őszi időszakban gyakran látta, amint fatörzsekről kapták le az ott mászó rovarokat. A budapesti magas épületeken fészkelők az egész költési időszakban gyakran odafent tartózkodnak, az utcákra, terekre nem szállnak le. Zsákmányukat az épületeken, tetőteraszokon szerzik. A fiókák táplálását Rékasi J. Pannonhalmán vizsgálta. Az életkor növekedésével emelkedett a bogarak és csökkent a hártyásszárnyúak és a lepkék aránya. A 6-10 napos, első költésbeli fiókák táplálékát a vetési pattanóbogár, és az áprilisi cserebogár lárvája, valamint a mezei tücsök jellemezte. A 11-14 napos fiókák táplálékában a gabonafutrinka, a májusi cserebogár, a széles szipoly és a sároshátú bogár volt a leggyakoribb . Őszi vonulása idején a fekete bodza bogyóit fogyasztják, a novemberig maradó példányok gyakran a gyalogbodzára járnak. Balatonalmádi környékén 1988 novemberében a kanadai som termését fogyasztották .

Vonulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vonulás: Az első példányok csaknem mindig hímek, többnyire márciusban érkeznek vissza telelőhelyükről. Kedvező időjárás esetén a tavaszi vonulás korábban is kezdődhet. Egy hím Bakonycsernyén 2011. február 12-én már énekelt. Az őszi vonulás ideje szeptember-október (november). Jellemző, hogy szeptember második felében a hímek újra énekelnek (Schmidt 1992c). Kis számban akadnak áttelelők is. A nálunk fészkelők feltehetőleg Dél-Európában telelnek. Egy 1981. szeptember 29-én Budakeszin jelölt példány 1983. január 2-án Olaszországban került kézre. A költőhelyeken először a hímek jelennek meg és nyomban kialakítják a revíreket. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelőhelyekre térnek vissza. A tojók gyakran néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, sziklafal alkalmas résébe, fali üregbe, gerendára, üres füstifecskefészekbe, tág szájú mesterséges fészekodúba. A Komárom megyei Bélapusztán 1987-ben homokbányában, partifecsketelepen költött 1 pár . A viszonylag nagy fészek építése 6-8 napig tart. Anyaga növényi részek, fűszálak, gyökerek, a csészét tollakkal, szőr és gyapjúszálakkal béleli. Egy részletesebben megvizsgált áprilisi fészek 3-4 cm-es szőlővenyige darabkákból és annak háncsából, fehér libatop szárrészeiből, kukoricabajuszból, mohából, levelekből, damil- és lószőrszálakból, tollakból állt . Bali J. Veszprémben egy villanyórán talált fészek anyagaként szőlővenyigeháncsot, falevelet és fűszálakat említ. Elsősorban a hajnali és reggeli órákban építenek. A csésze kiképzésekor a tojó miután bedolgozta az éppen hozott anyagot, gyakran beül a fészekbe és forgolódva alakítja annak belsejét.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tojó csűrök gerendázatára, fali lyukakba, párkányok kövei közé rakja viszonylag nagy, csésze alakú fészkét. Elhagyott füsti fecske fészket is elfoglalhat, fészkelését segíthetjük "C" típusú odú eresz alá való kihelyezésével. Évente rendszerint kétszer költenek áprilisban és júliusban, de előfordul, hogy háromszor nevel fiókát ( Bakonycsernye 2011). Szombathelyen egy pár 1990. szeptember 27-én még fészekben levő fiókát etetett (Ambrus 1991). A tojások száma rendszerint 5, a második költéskor általában 4. A kotlási idő az időjárástól függően 12-17 nap között változik. Csongrádi megfigyelések szerint a tojó április 25-30 között rakta le 5 tojását, a kotlás május 1-17 között, a kirepülés június 1-jén történt. Június 17-étől a tojó a régi fészekre ráépített. Újabb 5 tojásán június 26. és július 9. között kotlott. A fiókák július 23-án repültek ki . Egy Hajdúböszörményben figyelt pár esetében, a fészek gyökerekből, belül tyúktollakból állt, a tojó április 14-15-én építette. A kirepülések időpontja: 1980. május 27.; július 11.; augusztus 14. volt. 4, 3, illetve 2 fióka hagyta el a fészket (Sóvágó 1981a). A költést követő első napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget . A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, de zavarás esetén ez az idő 11-12 napra is lerövidülhet. Az első napokban csak nagyon gyengén repülnek, bokrok sűrűjében, sziklák, kövek között rejtőznek el. Bécsben 1990 májusában nyolc tollasodó fiókát 2 tojó és egy hím etetett. A fészekben még két záptojás volt. A második költés 6 fiókáját júliusban ugyancsak a 3 madár etette .

A fészek tojásaival
a tojó a fiókákkal
és egy fiatal példány

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egész Kárpát-medencében gyakori, rendszeres fészkelő március–október hónapokban, egyes egyedek áttelelnek. Pontos állománynagysága nem ismert. Hazánkban az állomány az utóbbi 40 évben növekedett. A Hortobágyon korábban csak átvonult, de 1985-ben már költött Nagyivánon. 1989-ben ugyanott már 7 pár fészkelt egyidejűleg a környéken. A városi állományok felmérésére a legjobb módszer az éneklő hímeknek hajnalban történő megszámlálása.

Védettsége, védelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft. Hazai és európai állománya stabil. Fennmaradását egyebek mellett az ember létesítette élőhelyek – bányák és épületek is elősegítik. Mivel elfoglalja az elöl félig nyitott (C- típusú) mesterséges fészekodút is, ezek épületek eresze alá, oldalára, présházakra való kihelyezésével segíthetjük megtelepedését. Kedveli az épületek oldalában kiképzett fészkelőüregeket is. Az épületbontás vagy más okokból fészkestől a közelbe áthelyezett fiókákat a szülők tovább etetik .

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]