Házem el-Beblávi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Házem el-Beblávi
Egyiptom 52. miniszterelnöke
Hivatali idő
2013. július 9. – 2014. február 24.
Előd Hisám Kandíl
Utód Ibráhím Mehleb
Egyiptom miniszterelnök-helyettese és pénzügyminisztere
Hivatali idő
2011. július 17. – 2011. december 1.
Előd Szamír Radván
Utód Momtáz esz-Szaíd

Született 1936október 17. (87 éves)
Kairó
Párt Egyiptomi Szociáldemokrata Párt

Foglalkozás közgazdász
Iskolái
Vallás iszlám

Díjak
  • II. Lipót-rend parancsnoka
  • a francia Becsületrend lovagja
  • Grand Officer of the National Order of the Cedar

Házem el-Beblávi (arab írással حازم الببلاوي, tudományos átiratban Ḥāzim al-Biblāwī) Kairó, 1936. október 17. –), egyiptomi arab közgazdász, pénzügyminiszter, miniszterelnök.

Tanulmányai[szerkesztés]

1957-ben jogi licenciátust, 1958-ban politikai gazdaságtani végzettséget, majd 1959-ben jogi diplomát szerzett a kairói egyetemen. Már 1957-ben munkába állt az Államtanács nevű közigazgatási bíróságnál, ahol 1960-ig fogalmazóként (mandúb) dolgozott. 196065 között az egyiptomi kormány franciaországi és nagy-britanniai ösztöndíjasaként folytatta tanulmányait: 1961-ben a franciaországi Grenoble egyetemén közgazdász diplomát szerzett, majd 1964-ben gazdaságtudományból doktorált a Párizsi Egyetemen.

Szakmai pályafutása[szerkesztés]

1965-ben hazatérve, az alexandriai egyetem jogi karán lett tanár 1982-ig. Közben a Sorbonne-on (1968), a Kairói Amerikai Egyetemen (1972–74) és a Los Angeles-i UCLA-n is tanított (1979). A tanítás mellett egyéb feladatokat is vállalt: 196667-ben az egyiptomi Tervezési Minisztérium tanácsadója volt, 1972-ben pedig az el-Ahrám Alapítvány Stratégiai Kutatások Központján belül a gazdasági egységet elnökölte.

1974-től kiküldött szakértőként Kuvaitban dolgozott: 1976-ig első közgazdász volt az Arab Társadalmi és Gazdasági Fejlesztési Alapnál, majd 1980-ig a kuvaiti pénzügyminiszter tanácsadója és a minisztérium Gazdasági Kutatóintézetének igazgatója volt, végül 198083 között a Kuvaiti Ipari Bank gazdasági igazgatójaként tevékenykedett. Innen visszatért hazájába, ahol 19831995 között az Egyiptomi Exportfejlesztési Bank igazgatótanácsának elnöke és vezérigazgatója volt, emellett 1992-től 1995-ig az Egyiptomi Exportbiztosítási Társaságot is elnökölte. Közben 1989-ben az Egyiptomi Politikai Gazdasági, Statisztikai és Törvényhozási Társaság igazgatótanácsi tagja lett, és tanácsadóként részt vett az 1993-as madridi békekonferencia egyiptomi delegációjában.

19952001 között az ENSZ főtitkárának megbízottja és a szervezet Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottságának (ESCWA) titkára volt. 2011 óta az Abu-Dzabiban működő Arab Valutaalap tanácsadója.

A politikában[szerkesztés]

Beblávi a 2011-es egyiptomi forradalmat követően részt vett a két liberális párt fúziójából kialakult Egyiptomi Szociáldemokrata Párt megalapításában, és a párt titkárságának tagja lett. 2011. július 17-én Iszám Saraf kormányában pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes lett a még Hoszni Mubárak által kinevezett, majd lemondott Szamír Radván utódaként. Amikor október 1-jén a katonaság több keresztény tüntetőt megölt (ún. Maspero-incidens), október 11-én benyújtotta a lemondását, ám az államfői hatalmat gyakorló Fegyveres Erők Főtanácsa ezt nem fogadta el. Végül Saraf lemondását követően, december 1-jén elvesztette kormányzati funkcióit, és helyettese, Momtáz esz-Szaíd váltotta a pénzügyminiszteri és kormányfő-helyettesi poszton Kamál el-Ganzúri új kormányában.

2013. július 9-én miniszterelnöki megbízást kapott Adli Manszúr ideiglenes köztársasági elnöktől.[1] Nem egészen egy hónappal helyettese, Zijád Bahá ed-Dín lemondását követően, 2014. február 24-én váratlanul lemondott.[2] Utóda a Beblávi-kormány lakhatási minisztere, Ibráhím Mehleb nagyvállalkozó lett.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

  • 1964 – a legjobb doktori értekezés díja a Párizsi Egyetemen
  • 1983 – a Kuvaiti Alapítvány a Gazdaságtudományi Fejlődésért az Arab Világ Szintjén díja
  • 1992 – Becsületrend, lovagi fokozat (Franciaország)
  • 1992 – II. Lipót-rend, parancsnoki fokozat (Belgium)
  • 2001 – Cédrusrend, főtiszti fokozat (Libanon)

Művei[szerkesztés]

Arab nyelven[szerkesztés]

  • At-taávun al-iktiszádi al-arabi (Az arab gazdasági együttműködés; Ibráhim Sihátával közösen, 1965)
  • Durúsz fi n-nazarijja an-nakdijja (Tanulmányok a monetáris elméletről, 1966)
  • At-Tanmijja az-ziráijja maa isára hássza ila l-bilád al-arabijja (A mezőgazdasági fejlesztés, külön utalással az arab országokra, 1967)
  • Nazarijja at-tidzsára ad-duvalijja (A nemzetközi kereskedelem elmélete, 1968)
  • Mudzstama al-isztihlák (A fogyasztás társadalma, 1968)
  • An-Nazarijja an-nakdijja (A monetáris elmélet, 1971)
  • Al-Mudzstama at-tiknúlúdzsi al-hadísz (A modern technológiai társadalom, 1972)
  • Uszúl al-iktiszád asz-szijászi (A politikai gazdaságtan forrásai/alapjai, 1975)
  • Fi l-hurrija va l-muszávát (A szabadságról és egyenlőségről, 1985)
  • Nazarát fi l-váki al-iktiszádi al-muászir (Betekintések a kortárs gazdasági helyzetbe, 1986)
  • Mihnat al-iktiszád va l-iktiszádijjín (A gazdaságtudomány és a közgazdászok megpróbáltatásai, 1989)
  • Baad an jahda al-gubár (Miután leülepszik a por, 1990)
  • At-tagjír min adzsl al-isztikrár (Változtatás a stabilitás érdekében, 1993)
  • Dalíl ar-radzsul al-ádi ila at-taabír al-iktiszádi (Útmutató az átlagember számára a gazdasági megfogalmazáshoz, 1993)
  • An ad-dímukrátijja al-líberálijja: kadájá va masákil (A liberális demokráciáról: ügyek és problémák, 1993)
  • Dalíl ar-radzsul al-ádi ila táríh al-fikr al-iktiszádi (Útmutató az átlagember számára a gazdasági gondolkodás történetéhez, 1995)
  • Daur ad-daula fi l-iktiszád (Az állam szerepe a gazdaságban, 1997)
  • Nahnu va l-garb (Mi és a Nyugat, 1999)
  • An-Nizám al-iktiszádi ad-duvali al-muászir (A kortárs nemzetközi gazdasági rendszer, 2000)
  • Al-Iktiszád al-arabi fi aszr al-aulama (Az arab gazdaság a globalizáció korában, 2004)

Más nyelveken[szerkesztés]

  • L'interdépendance agriculture–industrie et le développement économique – le cas de l'Égypte (A mezőgazdaság és ipar egymásra utaltsága a gazdasági fejlődésben – Egyiptom esete; 1968)
  • The Arab Gulf Economy in a Turbulant Age (A Perzsa-öböl gazdasága egy turbulens korszakban, 1984)
  • The Renter State (A bérbe adó állam; Giacomo Lucianival közösen, 1987)

Hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]