Hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 m • v • sz  IPA-magánhangzótáblakép • Loudspeaker.svg hang
Elöl képzett Elöl-​köz. k. Középen képzett Hátul-​köz. k. Hátul képzett
Felső nyelvállású
Blank vowel trapezoid.svg
i • y
ɨ • ʉ
ɯ • u
ɪ • ʏ
ɪ̈ • ʊ̈
 • ʊ
e • ø
ɘ • ɵ
ɤ • o
ɛ  • œ
ɜ • ɞ
ʌ • ɔ
æ •
a • ɶ
ɑ • ɒ
Középső-felső ny.
Középső ny.
Alsó-középső ny.
Alsó nyelvállású
Alsó-legalsó ny.
Legalsó ny.

A párban álló magánhangzók közül a bal oldali ajakréses, a jobb oldali ajakkerekítéses.
A sárga háttérrel jelölt hangok hosszú vagy rövid formái a magyar köznyelv fonémái.

IPA
IPA-kód 313
IPA-jel ɒ
IPA-kép Xsampa-Q.png
X-SAMPA Q
Kirshenbaum A.
Hangminta Sound hallgat

A hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó egyes beszélt nyelvekben használt magánhangzó.

A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot az ɒ jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig Q. Szende Tamás szerint ez a hang az a betűnek megfelelő fonéma a magyarban,[1] míg Gósy Mária szerint ez a hang az /ɔ/.[2]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szende, 1994:92
  2. Gósy, 2004, pp. 62, 67–70

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963-389-666-5
  • Siptár Péter & Törkenczy Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-823841-6 (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.)
  • Szende Tamás: "Illustrations of the IPA: Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet (1994), 24 (2): 91–94, doi:10.1017/S0025100300005090