Hátsó Szándék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hátsó Szándék az 1990-es években indult magyar punkzenekarok egyike volt, egyedi szövegvilág és annak megfogalmazási módja emelte ki az együttest. 1997 és 2004 között működtek.

Melodikus punk és hardcore zenét játszottak elgondolkodtató, érzelmes szövegekkel.[1] Az ezredforduló meghatározó punk rock zenekara volt.[2]

Története[szerkesztés]

A Pavlov Kutyái valamint a Pincebogarak nevű formációk keveredéséből jött létre. 1997 őszén változtatták a nevüket Hátsó Szándékra, első koncertjük 1997. november 14-én volt. Ekkor a felállás Andor Márton – basszus, Kuttner Tamás – dob, Kobera Gábor és Pacsay Péter – gitár, Várkonyi Ádám – ének. volt. 1998-ban sok tagcserén mentek át, végül 1999-re kilépett Várkonyi Ádám és Pacsay Péter is, azonban belépett Nagy Gergely a mikrofon mögé, így ismét teljes volt a felállás, igaz, már csak egy gitárral. 1999 februárjában vették fel első demójukat Nincs üzenet címmel,[3] ezen a kazettán még nem teljesen kiforrott a zenekar. Ennek ellenére ezen hallható legismertebb számuk, az Együtt az utcán, ami a punk-skin összetartás kérdését feszegeti.

Következő albumuk az Álmatlanság (2000)[3] már sokkal inkább elment a lelki vonal felé, eltávoldotak a társadalomkritkától, az ezen hallható szövegek megállják a helyüket versekként is. Ezen az albumon még van egy utalás a skinheadekre, de inkább a skinek szétszakadását, mint a punk-skin kérdést jeleníti meg a Skinhead Reggae című számuk.

Következett az Öt percünk maradt (2002),[4] amiről bátran állítható, hogy a zenekar kiteljesedése. Zárószáma, a Fiatalon nincsen szép halál, akár a zenekarról is szólhatna. Ugyanis ez az utolsó albumuk, 2004 januárjában búcsúkoncerttel köszöntek el rajongóiktól (aminek egyébként az előbb említett szám volt a zárószáma) és letették a hangszereket.

Szemlélete[szerkesztés]

A Hátsó Szándék önmagát punk zenekarnak vallotta, azon belül semmilyen vonalhoz nem csatlakoztak. Többen kiáltották ki őket Oi zenekarnak, az Együtt az utcán és a Skinhead Reggae miatt, azonban szerintük ők nem Oi zenekar, mindössze szimpatizálnak a S.H.A.R.P. mozgalommal. Street-punknak is nevezték őket, de oda sem sorolhatók, ahhoz túlságosan igényes és a szövegviláguk sem éppen a street vonalba tartozik, habár egyértelműen szimpatizálnak a streetpunkkal is. „Zenéjük olyan egyveleg, mely streetpunk alapokkal rendelkezik, s ezt megspékelik ska betétekkel, plussz még nyakon öntik egy jó adag dallammal.” Szövegeik nagyon személyes témákat érintenek, s ezek általában enyhén depresszív és melankólikus hangvételűek. A tagoknak nem célja a politizálás, csakis a saját gondolataikat mondják el.[3]

Utóélete[szerkesztés]

Kobera Gábor 2009-ig a Something Against You nevű zenekarban játszott, ma a Ninpulators tagja. Kuttner Tamás a Bridge to Solace tagságát erősítette, de nemrég barátságosan szétváltak útjaik. Andor Márton a már feloszlott Red Line Offside-ban játszott, azóta pedig a Pay My Milk! nevű zenekarban zenél.

Tagok[szerkesztés]

Utolsó felállás[5]
  • Nagy Gergely (Geri) – ének
  • Kobera Gábor (Kobi) – gitár
  • Andor Márton – basszusgitár
  • Kuttner Tamás (Kuti) – dobok
Korábbi tagok[5]
  • Pacsay Péter – gitár
  • Várkonyi Ádám – ének
  • Húber Attila – ének, ritmusgitár

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hátsó Szándék és Nesze a Simons-ban. Underground Magazin, 2003. február 26. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  2. Elérhető lesz a Hátsó Szándék összes nagylemeze!. Rockstation online rockzenei magazin, 2020. szeptember 30. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  3. a b c Hátsó Szándék, Entreat. underground.pcdome.hu, 2002. május 9. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  4. Hátsó Szándék Őt percünk maradt. Nuskull Magazin, 2012. október 14. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  5. a b Együttesekről - Hátsó Szándék. mindenkilapja.hu. [2020. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 2.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Hátsó Szándék Őt percünk maradt. Nuskull Magazin, 2012. október 14. (Hozzáférés: 2020. szeptember 30.)
  • MySpace oldaluk
  • Délmagyarország, 2001. szeptember 05. (91. évfolyam) 207. szám
  • Délmagyarország, 2001. szeptember 12. (91. évfolyam) 213. szám