Hármas egység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hármas egység egy esztétikai fogalom, pontosabban a hely, az idő és a cselekmény hármas egysége, a hagyományos drámák belső formájának alapkategóriája. Egy helyszínen játszódjon a cselekmény, egy nap alatt fusson le a történet és egy szálon fusson a cselekmény.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arisztotelésznek tulajdonítják, holott ő esztétikai elvként csak a cselekmény egységét rögzítette. Úgy tartotta, hogy az események egymásból következzenek, legyen kielégítő belső logikájuk és persze a nyelv is igazodjon a jellemhez és a drámai helyzethez. Az időegységről csupán megállapítást tesz, hogy az események kb. egy teljes nap alatt kell játszódniuk. A helyszínről pedig megállapítja, hogy a tragédia nem tud egyszerre több helyszínen játszódó eseményt bemutatni.

A hármas egység szabályát lemerevítve Nicolas Boileau 1674-ben fogalmazta meg: egységes, egy helyen, egy nap alatt játszódó cselekményt követelt a klasszicista drámában.