Hárún és a Mesék Tengere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hárún és a Mesék Tengere
Szerző Salman Rushdie
Eredeti cím Haroun and the Sea of Stories
Ország Anglia
Nyelv angol
Téma mágikus realizmus
Műfaj meseregény
Előző Sátáni versek
Kiadás
Kiadó Granta
Kiadás dátuma 1990
Magyar kiadás dátuma 2000
Fordító Falvay Mihály
Oldalak száma 186
ISBN ISBN 963-07-6791-0

A Hárún és a Mesék Tengere Salman Rushdie indiai író egyetlen meseregénye.

Miután Khomeini ajatollah 1988-ban kimondta az íróra a fatvát, az angol titkosszolgálat elbújtatta Rushdie-t, egyesek szerint egy bunkerba, majd különböző más helyekre, melyekről csak beavatottak tudtak. Rushdie rejtőzködése alatt írja meséjét.

Az író elbeszélő technikája különleges, ugyanis ötvözi az Ezeregyéjszaka történeteinek világát a nyugati narratív hagyományokkal, s ezzel azt éri el, hogy regénye a klasszikus és modern (már-már posztmodern) között egyensúlyozzon.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy mesemondó, miután elhagyja a felesége, nem akar többé mesélni, és elzáratja házában azt a csapot, melyből a Mesék Tengerének vize folyik, és amelyből ha valaki iszik, akkor fejében rögtön millió s millió végtelen történet születik. Fia, Hárún, aki meg akarja akadályozni ezt, elrepül a Kahanira, a Föld második holdjára, hogy megkérje az ottani uralkodót, hogy mégis engedje tovább folyni a cseppfolyós történeteket otthonukba. De Kahani uralkodójának kisebb gondja is nagyobb ennél, hisz országát az égitest sötét felén élő gonosz Csúpválák veszélyeztetik, akik örökre meg akarják mérgezni a mesék varázslatos vizét.

A magyar kiadás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv 2000-ben jelent meg magyarul, Falvay Mihály fordításában (ISBN 9630767910).