Hámos György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hámos György
Született Budapest magyar
1910. június 1.
Elhunyt Budapest magyar
1976. január 9. (65 évesen)
Foglalkozása elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista.
Díjak Kossuth-díj (1951)
Gábor Andor-díj (1968)
József Attila-díj (1970)
Hámos György az IMDb-n

Hámos György (Budapest, 1910. június 1. – Budapest, 1976. január 9.) magyar elbeszélő, forgatókönyvíró, műkritikus, újságíró, humorista.

Tartalomjegyzék

Pályafutása [szerkesztés]

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt, mint bölcsész. 1932-től a Pester Lloyd tárcaírója, 1934-1944 között ő szerkesztette az Új Időket. 1945-1951 között a Budapesti Rendőr-főkapitányság alezredese, majd ezredese. 1951-1953 között az Országos Béketanács munkatársa, majd a Magyar Rendőr című lap szerkesztője. 1955-től az Irodalmi Újságot, 1958-tól pedig a Filmvilágot szerkesztette. Az 1960-as évektől kritikusi tevékenysége vált jelentőssé. 1957-1968 között öt filmvígjáték forgatókönyvét írta meg:

1964-től az Élet és Irodalom tévékritikusa, e műfaj egyik hazai megteremtője. Napilapokban, irodalmi lapokban megjelent humoreszkjei széles körben népszerűek voltak. Ironikus jegyzeteivel rendszeresen szerepelt a rádió műsorában.

Díjai [szerkesztés]

Művei [szerkesztés]

  • Harcok és harcosok (1952)
  • Mici néni két élete (1962)
  • Pótkötettel a halhatatlanságba (1967)
  • Van-e viszonya? (1969)
  • Mögöttem állok. Összegyűjtött ürügyeim (1968)
  • Írásból felmentve (1973)
  • Szatírák könyve (1973)
  • Mi kell a halhatatlansághoz? (1977)

Forrás [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]