Hálóslevél
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fittonia albivenis |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Fittonia albivenis (Lindl. ex Veitch) Brummitt, 1979. |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hálóslevél témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hálóslevél témájú médiaállományokat. |
A hálóslevél (Fittonia albivenis) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe tartozó medvekörömfélék (Acanthaceae) családjában a Fittonia nemzetség legismertebb faja. Korábbi tudományos nevén (Fittonia verschaffeltii) a nemzetség típusfaja. A „verschaffeltii” név egy belga kertésznek állít emléket.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése [szerkesztés]
Hazája Dél-Amerika északi része: Kolumbia, Ecuador, Peru és Észak-Brazília. A 19. század közepén, akkor még Adelaster albivensis néven hozták át Belgiumba.
Megjelenése, felépítése [szerkesztés]
Apró termetű, lágyszárú növény.
Széles tojásdad, 7–10 cm-es levelei és hajtásai is szőrösek. A levelek rózsaszín (ritkábban: fehér) erezete mutatós. Leveleinek felületén rendkívül apró, csak mikroszkóp alatt látható fénygyűjtő lencsék alakultak ki (egy-egy növényen akár több millió is); ezzel a különleges módszerrel biztosítva az asszimilációhoz szükséges energiát az őserdő aljnövényzetében. Az összegyűjtött fény a levél bőrszövetének sejtjein át jut el a klorofillt tartalmazó sejtekbe. A plazmaáramlás állandóan mozgatja a klorofill-testecskéket, így előbb-utóbb mindegyiknek jut a fényből.
Apró, sárgásfehér virágai fürtökben állnak a felálló kocsányokon, zöld takarólevelek között.
Életmódja, termőhelye [szerkesztés]
Talajlakó. Terülő: gyökerei sekélyen futnak, elfekvő hajtásai könnyen legyökeresednek. Eredeti környezetében az Andok lejtőinek erdeiben nő, szinte teljes árnyékban. Ebből adódóan a tűző napot nem tűri. Rendkívül hőérzékeny: 16°C alatt elpusztul; legjobban a 20–24°C közötti hőmérsékletet kedveli. Minél színesebb a növény levele, annál több fényt igényel, de a tűző napon megperzselődik.
Vízigényes, a pangó vizet de nem viseli: a túlöntözéstől levelek besodródnak és elpusztulnak. A huzatos helyeket sem szereti. Páraigényes örökzöld, ezért leveleit naponta permetezni kell. Száraz levegőn a levelek elfonnyadnak.
Magról és dugványról is szaporítják — dugványról gyakrabban. Hajtásai virágzáskor megnyúlnak, és ilyenkor gyakran eldobálják leveleiket — az ilyen hajtásokat célszerű kitörni; egyúttal dugványozásra is alkalmasak. A kitört hajtást vízbe, homokba, tőzegbe vagy tőzeg-perlit keverékbe dughatjuk le.
Jellegtelen virágai tavasszal és nyáron, kalászban nyílnak.
Felhasználása [szerkesztés]
Mutatós, rózsaszínnel erezett levelei miatt kedvelt dísznövény.
Kártevői [szerkesztés]
Fiatal hajtásait előszeretettel támadják meg a takácsatkák(?) és a levéltetvek. Állandó kártevője a pinceászka.
Fajták, változatok [szerkesztés]
- 'Argyroneura' — levele fehéren erezett világoszöld;
- 'Miniature Variegated' — törpe növésű, zöld-rózsaszín;
- 'Argyroneura minima' — törpe növésű, zöld-fehér;
- 'Argyroneura Black Emerald' — sötétzöld levelű;
- 'Rubrovenosa Pink' — sötétzöld levelű vörös erezettel;
- 'Kings Cross' — apró, kompakt habitusú, extravagáns küllemű: csaknem fehér, erősen hullámos peremű leveleit sötétzöld szegély övezi. A törzsváltozatnál jóval igénytelenebb, nyáron gond nélkül szabadban tartható. 2007 őszén került piacra; mára az egyik legkedveltebb változat.
- 'Pearcei'
Források [szerkesztés]
- Garami Márta: Apróságok az őserdőből
- Édenkert.hu: Fittónia (Fittonia verschaffeltii)
- Lovas Katalin:Hálóslevél
- Szűcs Lajos: A növényvilág csodái. Gondolat Kiadó, Budapest, 1967. p. 146.
