Göntér Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Göntér Gábor
SzületettGöntér Endre Gábor
1860. május 28.
Csömödér
Elhunyt1940. október 25. (80 évesen)
Tata
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapedagógus, iskolaigazgató, író, publicista
SírhelyeTata
SablonWikidataSegítség

Göntér Endre Gábor (Csömödér, 1860. május 28.Tata, 1940. október 25.), tanító, író, publicista.

Élete[szerkesztés]

Göntér Endre Gábor egyszerű földműves szülők gyermekeként született a Zala vármegyei Csömödér községben. Elemi iskoláit a közeli Pákán végezte, majd Alsólendván (ma: Lendava, Szlovénia) került a polgári iskolába. Ennek négy osztályát elvégezve 1877-ben állami tandíjsegéllyel felvették a budapesti tanítóképzőbe. Az első osztályt itt végezte el, a másodikat már nevelősködés és tanítás közben Znióváralján (ma Kláštor pod Znievom, Szlovákia) végezte.

1879-től előbb Pördeföldén dolgozott nevelőként, majd Kerkaszentmiklóson (ma Tornyiszentmiklós része) osztálytanítóként dolgozott az elemi népiskolában. 1880-ban a kisszigeti római katolikus felső népiskola tanítójává nevezték ki. Itt magánúton készült a tanképesítő vizsgára, amelyet 1882-ben Znióváralján tett le, és november elejétől Náprádfán (ma Gutorfölde része) lett osztálytanító. 1882-ben megnősült, feleségül vette a pákai tanítónak, Öveges Antalnak (1835–1894) és Szeidler Klárának (1841–1901) leányát, Öveges Irmát (1861–1927).[1][2]

1881–85 között a Zala vármegyei általános tanítói testület novai járáskörének jegyzője volt. 1885-ben e szervezet képviselőjeként küldték ki az Országos Kiállítás tanulmányozására, és az Országos Egyetemes Tanítógyűlésre is. A Zalai Tanügy c. szaklapnak már 1880-tól rendes munkatársaként működött.

Sírja Tatán, az Almási úti temetőben

1895-ben Kassára nevezték ki tanítónak, majd 1912-ben igazgató-tanítónak. 1920-ban, amikor a Felvidéket a trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták, Tapolcára került tanítónak. Felesége, Öveges Irma elvált és hazaköltözött Pákára, itt hunyt el 1927-ben. Göntér E. Gábort 1922-ben nyugdíjazták, Győrbe, majd Tatára költözött. 1940-ben hunyt el, Tatán temették el. Írásai a Zalai Tanügy, a Néptanoda, a Tanító barát című szaklapokban jelentek meg. Fennmaradt forrásértékű naplója is.

Művei[szerkesztés]

A Zalai Tanügy-ben megjelent nevezetesebb cikkei:

  • A néptanító és a babona, 1881.
  • A nyelvérzék a magyar nyelv és nyelvtan tanításának szolgálatában, 1882-85.
  • Egy falusi gazda levelei, 1882-85.
  • Czéltévesztett szemléltető eszközök, 1882-85. (stb).

Álnevei és kézjegyei[szerkesztés]

  • Göndör András,
  • Endrefi,
  • G-r A-s.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Apósának, Öveges Antalnak Alajos nevű öccse (1837–1906) lett a későbbi fizikaprofesszornak, Öveges Józsefnek (1895–1979) nagyapja.
  2. Öveges Antalné Szeidler Klára gyászjelentése. Pannon Digitális Egyesített Archívum (dspace.oszk.hu), 1901. (Hozzáférés: 2023. április 15.)

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]