Gyógyító nevelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gyógyító nevelés a fogyatékosok nevelésére irányuló pedagógiai tevékenység specifikumának megjelölésére használt legrégebbi elnevezés.

Története[szerkesztés]

Német nyelvterületen vezették be először (Heilerziehung=egészségnevelő), az akkor meghatározó orvosi szemlélet hatására. Magyarországon a 19-20. század fordulójától a szakmai és hivatalos nyelvben is megjelent a gyógyító-nevelő (gyógyítva nevelő) jelző, például intézmények, vagy a bennük folyó pedagógiai tevékenység megkülönböztetésére. A gyógypedagógia történetében sok hazai és külföldi vita folyt a pedagógiai eljárások gyógyító hatásának elvi és gyakorlati lehetőségéről.

Egyes felfogások szerint a gyógyítás az orvostudomány dolga, a pedagógiai eljárásoknak nincs gyógyító hatásuk. Mások szerint a gyógyítást-gyógyulást nem lehet ilyen szűken értelmezni; a gyógypedagógiai eljárásoknak az iskolai oktatás és ismeretnyújtás területén is lehet közvetlen vagy átvitt értelemben vett gyógyítási hatékonyságuk. Napjainkban ismét erősödik a gyógypedagógiában a terápiás szemléletmód: a személyiségfejlesztés eszközei között számos gyógypedagógiai terápiás eljárást fejlesztettek ki és alkalmaznak eredménnyel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Tóth Zoltán: Az orvosi és gyógyító nevelői tevékenység körei és hatásai a gyógyító nevelés területén. Magyar Gyógypedagógia, 1934. 4-6. 47-51.;
  • Gordosné Szabó Anna: A gyógyító nevelés fogalmának fejlődéséről és korszerű értelmezéséről. in: Tanulmányok a neveléstudományok köréből. Budapest, 1964. 505-543.;
  • Göllesz Viktor: Gyógyító pedagógia-e a gyógypedagógia? in: Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola. II. Évkönyv. Budapest, 1966. 157-166.;
  • Pálhegyi Ferenc: A gyógypedagógiai tevékenység pszichoterápiás jellegéről. Magyar Pszichológiai Szemle, 1967. 295-298.;
  • Illyés Sándor: A nevelés gyógyító hatékonyságának magyarázata a gyógyító nevelés jelentősebb magyar elméleteiben. in: Tanulmányok a gyógypedagógia köréből. (Szerk. Lovász T.-Illyés Sándor-Göllesz Viktor) Budapest, 1968. 95-146.;
  • Kobi E.: Grundfragen der Heilpädagogik und der Heilerziehung. Bern-Stuttgart, 1977.; *Grissemann, H.: Die pädagogisch-therapeutische Schülerhilfe - eine sonderpädagogische Ergänzung unseres Schulsystem. Schweizerische Heilpäd. Rundschau, 1981. 221-229.;
  • Vértes O. András: Gyógyít-e a gyógyító pedagógia? Gyógypedagógiai Szemle, 1990. 3. 163-169.