Gyulay Albert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyulay Albert
Született
1766. szeptember 12.
Magyarország Buda
Magyar Királyság
Elhunyt
1836. április 17. (69 évesen)
Magyarország Pest
Magyar Királyság
Nemzetisége magyar Magyarország 
Szolgálati ideje 1781–1815
Rendfokozata tábornagy
Egysége Gyulay-huszárezred
VIII. osztrák hadtest
Csatái napóleoni háborúk
Rokonai apja: Gyulay Sámuel altábornagy
bátyja: Gyulay Ignác tábornagy

Marosnémeti és nádaskai gróf Gyulay Albert (Albert Graf Gyulay von Maros-Németh und Nádaska) (Buda, 1766. szeptember 12.Pest, 1836. április 17.) magyar gróf, a Habsburg birodalmi haderő tisztje, császári–királyi altábornagy, a napóleoni háborúkban csapatparancsnok. Gyulay Ignác tábornagy öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marosnémeti és nádaskai gróf Gyulay (egyes forrásokban Gyulai) Albert édesapja Gyulay Sámuel császári-királyi altábornagy (1723–1802) volt. Bátyja, Gyulay Ignác (1766–1831) 1781-ben hadapród (kadét) lett apjuk gyalogezredében. Bátyja nyomdokán haladva Albert szintén belépett a hadseregbe.

1789-ben részt vett II. József császárnak a török ellen indított 178889-es hadjáratában. Először Erdélyben harcolt egy székely huszárezred Rittmeistereként (lovassági századosaként, korabeli szóval „kompániáskapitányaként”), majd a Gyulay-huszárezredhez (apjának, Gyulay Sámuel altábornagynak ezredéhez) osztották be gránátos századosként. Az ezred a Laudon tábornagy által vezetett hadsereg kötelékében Belgrád visszafoglalására vonult. Laudon utasítására 1789. szeptember 30-án a Gyulay-huszárok is részt vettek a vár ellen indított sikeres rohamban, amelynek nyomán Belgrád október 9-én megadta magát. A támadásban tanúsított vitézségéért Gyulay Albert százados, több tiszttársával együtt kitüntetésben részesült.

1793-ban, a francia forradalmi hadsereg elleni első koalíciós háború során részt vett a Frigyes Józsiás szász–coburg–saalfeldi herceg (1737–1815) által vezetett szövetséges haderő dél-németalföldi hadjáratában. A neerwindeni csata első napján (március 16-án) Dumouriez tábornok (1739–1823) erői visszaverték a császáriakat, de Gyulay Albert egy merészen kigondolt éjszakai támadásra tett javaslatot a Tirlemont magaslatokon elsáncolt francia állások ellen. A rajtaütést két nap múlva (március 18-án) sikeresen végrehajtották, a győzelem nyomán Dumouriez tábornok hadereje felbomlott, a Dél-Németalföld feletti Habsburg uralmat helyreállították. Gyulayt őrnaggyá léptették elő, és az O’Donnell szabadcsapathoz (Freikorps O’Donnell) helyezték.

A napóleoni háborúk során, a második koalíciós háború kezdetén, 1799-ben már ezredesi rangban, egy újonnan szervezett magyar gyalogezred parancsnokaként harcolt az Itáliai Hadseregben Napóleon ellen. Az 1800-ban elrendelt magyar nemesi felkelés (inszurrekció) idején vezérőrnagyi rangban egy hadtestet vezényelt a Tiszántúlon. 1803-tól dandárparancsnokként szolgált felváltva Csehországban, Magyarországon és a katonai határőrvidéken.

1805-ben, a harmadik koalíciós háborúban a magyar nemesi felkelő csapatokat vezényelte. 1808. augusztus 14-én altábornaggyá nevezték ki.

Az ötödik koalíciós háborúban, 1809-ben János főherceg belső-ausztriai hadseregének kötelékében a VIII. hadtestet vezényelte. (A hadsereg IX. hadtestét saját bátyja, Gyulay Ignác altábornagy vezette). Észak-Itáliába vonultak Eugène de Beauharnais marsall, az itáliai alkirály csapatai ellen. Április 16-án a Sacile (Fontanefredde) mentén vívott csatában Gyulay vezette az osztrák balszárnyat, és sikeresen visszaverték Beauharnais támadásait. Később, a hadiszerencse fordultával, amikor az Itáliai Hadsereget Belső-Ausztria védelmére visszavonták Észak-Itáliából, János főherceg a IX. hadtest egy részével Tarvison (ma: Tarvisió) keresztül Villach felé vonult vissza. Gyulay Albert VIII. hadtestének néhány dandárját Tirolban hagyta, Chasteler altábornagy parancsnoksága alatt, hogy gerilla-hadviseléssel támogassa a helyi népfelkelést. Maga Gyulay Albert, hadtestének egy hadosztályával a főherceg vonulását fedezve sikeres utóvédharcokat folytatott a Wolfsbach völgyében Tarvis környékén, azután a Száva völgyén keresztül áttört Magyarország felé, és június 2-án Szentgotthárdnál ismét egyesült János főherceg haderejével. (Bátyja, Gyulay Ignác altábornagy, aki egyben a horvát báni méltóságot is viselte, IX. hadtestének maradékával ugyanekkor Laibach (Ljubljana) és Agram (Zágráb) felé vonult, a Krajna (a mai Szlovénia és Horvátország megvédelmezésére).

1813-ban és 1815-ben egy tartalékhadtestet vezényelt, ezt követően visszavonult. Pestre költözött, itt hunyt el 1836. április 17-én, 70 éves korában.

Házassága, gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyulay Albert gróf Julia van Wynants németalföldi grófnőt (* 1770; † 1824. március 29.) vette feleségül, akitől négy gyermeke született:

  • Gyulay Sámuel Béla Crescencius (1803-1886), aki 1838-ban Hermina Johanna Katalin Hoffmeitert (1818-1878), majd ennek halála után, 1882-ben Maria Elisabetta Cechettit (1834-1889) vette feleségül.
  • Gyulay Albert (1805-?)
  • Gyulay Lajos (?-1845)
  • Gyulay Anna Jozefa, aki gróf Haller László küküllői főispánhoz (†1837) ment férjhez.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]