Gyula (keresztnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Gyula [1] régi magyar férfi személynév, ami a török eredetű gyula méltóságnévből ered, mely a bolgár-török eredetű fáklya szóból származik.[2] A honfoglalás korában az ország második főméltóságát nevezték így. A nevet már 1795-ben tévesen, de szándékosan azonosították a latin Julius névvel.[2][3]

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyula méltóságnév hamar személynévvé vált, már a Képes krónikában olvashatunk Gyula nevet viselő pogány vezérről: "Ezután Szent István király híres és eredményes hadat indított nagybátyja ellen, akit Gyulának hívtak."[2] Szent Gellért legendájában is olvasni lehet egy Gyula vitézről.[2] A név ezután feledésbe merült, és csak a 19. században újították fel több más régi névvel együtt, amik közül a Gyula igen gyorsan népszerűvé vált. 1870-75 között Debrecenben a reformátusok között a 10., a katolikusok között a 4. legnépszerűbb név volt.[2]

Az 1950-es években a 12., 1967-ben a 19. legnépszerűbb férfinév volt, de a 80-as évekre visszacsúszott a 35. helyre.[2] Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években a 62-78. leggyakoribb férfinév.[3][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres Gyulák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb Gyulák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gyula és változata, a Gyulafi elterjedt vezetéknév.

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Földrajzi névként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • gyula kisasszony a neve a tájnyelvben a nőies természetű fiatalembernek.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g Fercsik-Raátz, 151. old.
  3. ^ a b c d e f Ladó-Bíró, 63. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)