Gyomorköltő békafélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyomorköltő békafélék
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae)
Nem: Rheobatrachus
Liem, 1973
Elterjedés
Rheobatrachus distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyomorköltő békafélék témájú kategóriát.

A gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae) a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó kihalt család.

Egyes rendszerekban a Myobatrachidae családhoz sorolják Rheobatrachinae alcsaládként.

Kihalt család, Ausztrália keleti részén éltek.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élt Ausztrália esőerdőkkel borított hegyvidékén egy béka, az úgynevezett Rheobatrachus silus, amelynek nősténye, érdekes módon 40 nap alatt a saját tápcsatornájában hordta ki a petéit. Ezalatt, az anyaállat emésztőnedvei nem ártottak a fejlődő ebihalaknak. Ha a kutatóknak sikerült volna kideríteni ezt a rejtélyt, talán újabb eljárás születne a gyomorsavtúltengés okozta gyomorfekélynek a leküzdésére. Csakhogy, mielőtt a kutatók elkezdték volna tanulmányozni ezt a békafajt, a Rheobatrachus silus 1981-ben eltűnt, meglehet kihalt; valószínűleg az élőhelyén folytatott fakitermelés miatt.

1984 januárjában, szintén Ausztráliában, felfedezték a Rheobatrachus nem másik faját, a Rheobatrachus vitellinust. Ez az állat nagyobb méretű volt, körülbelül 10 centiméter hosszú. Az egyik befogott példány éppen „vemhes” volt, s csakhamar azután, hogy befogták „ellett” is. A belőle vett több száz szövetminta vizsgálatából az derült ki, hogy a kihordás alatt nem a nőstény állítja le tápcsatornájának a savkiválasztását, hanem a pete. A gátló anyag egy prosztaglandin, amely ott van a petét körülvevő kocsonyás állományban, majd a fejlődő ebihal szájában kiválasztódó nyúlós nyákban. Még az ebihal bőre is termel némi prosztaglandint. Sajnos 1985-re, ez a második felfedezett békafaj is kipusztul.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba az alábbi 1 nem és 2 faj tartozott:

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ITIS szerinti rendszerbesorolása
  • Élet és Tudomány (Békaporonty az anya tápcsatornájában - BBC Wildlife)
  • Liem, 1973, Mem. Queensland Mus., 16: 467.
  • Amphibian Species of the World 5.1 Rheobatrachus access date 21 June 2008

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]