Gyilkosság az Orient expresszen (film, 1974)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gyilkosság az Orient Expresszen (film) szócikkből átirányítva)
| Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express) |
|
| Rendező | Sidney Lumet |
| Producer | John Brabourne Richard B. Goodwin |
| Forgatókönyvíró | Paul Dehn Anthony Shaffer (nincs feltüntetve) |
| Főszerepben | Albert Finney Martin Balsam Lauren Bacall Ingrid Bergman |
| Zene | Richard Rodney Bennett |
| Operatőr | Geoffrey Unsworth |
| Vágó | Anne V. Coates |
| Jelmeztervező | Tony Walton |
| Gyártás | |
| Gyártó | G.W. Films EMI Films |
| Nyelv | angol, török, francia, német, olasz, svéd |
| Időtartam | 128 perc |
| Költségvetés | 19 124 000 USA dollár |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó |  MOKÉP (mozi) Mirax (VHS) Fantasy Film (DVD) |
| Bemutató |  1974. november 24. 1977. július 28. |
| Díj(ak) | ld. a "Fontosabb díjak és jelölések" fejezetnél |
| Korhatár | 14 év (mozi) |
| Bevétel | 35 733 867 dollár (1975) |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
A Gyilkosság az Orient Expresszen 1974-ben készült színes, angol bűnügyi film. Eredeti címe: Murder on the Orient Express. Agatha Christie egyik legnépszerűbb regényéből az amerikai Sidney Lumet forgatott filmet ragyogó szereposztásban. A hangulatos bűnügyi történet világsikert aratott, és számos díjat nyert, ráadásul a szerzőnő is nagyon elégedett volt vele.
Tartalomjegyzék |
A cselekmény [szerkesztés]
 |
|
Hercule Poirot, a híres belga magándetektív egy bűnügy sikeres megoldása után hazaindul Isztambulból Európába. Az Orient Expresszen már nincs szabad hely, ám a vasúttársaság tulajdonosa, Signor Bianchi elintézi, hogy Poirot mégis helyet kapjon a szerelvényen. Az utasok egyike a nyers modorú Mr. Ratchett, aki csinos summát helyez kilátásba Poirot-nak, és felkéri a detektívet, hogy derítse ki, ki ír neki fenyegető leveleket. Poirot elutasítja az ajánlatot. Ratchettet másnap holtan találják a fülkéjében: 12 késszúrás végzett vele. Signor Bianchi kérésére Poirot megpróbálja felderíteni az ügyet, mielőtt a hóakadály miatt a nyílt pályán veszteglő vonat továbbindulna. Hamar kiderül, hogy Ratchett valójában egy Cassetti nevű veszedelmes bűnözővel azonos, akinek köze volt egy évekkel korábbi, tragédiával végződött gyerekrabláshoz. Poirot kihallgatja a kocsi utasait, akik közül néhányan valójában nem azok, akiknek mondják magukat, viszont mindegyiküknek volt valamilyen indoka a tett elkövetésére. Poirot-nak minden ravaszságára szüksége van ahhoz, hogy időben megoldja az ügyet, hiszen a vasúti pálya megtisztítására érkezett segítségnek köszönhetően a szerelvény rövidesen elindulhat a következő állomásra, ahol a hatóságoknak jelenteni kell a bűntényt…
Érdekességek [szerkesztés]
|
|
- A film a krimiirodalom királynője, Agatha Christie (1890–1976) 1934-ben írt regénye alapján készült, mely a szerzőnő egyik legismertebb műve.
- Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették. 1932. március 1-jén hétvégi házukból rejtélyes körülmények között elrabolták Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő amerikai hős 20 hónapos fiúgyermekét. A család hajlandó volt kifizetni a kért váltságdíjat. Az ügylet során kétes alakok is felbukkantak. 1932. május 12-én a gyereket egy erdőszélen, nem messze otthonuktól, holtan találták. Noha a bűncselekmény elkövetéséért letartóztattak és kivégeztek egy Richard Hauptmann nevű német származású férfit, sokan kételkedtek abban, hogy a primitív alak képes lett volna egyedül kitervelni és végrehajtani a gyerekrablást. Valószínű, hogy a bűnügy tényleges kiagyalóját sosem sikerült elkapni.
- Sidney Lumet a legtermékenyebb amerikai rendezők egyike. Színészcentrikusság jellemzi filmjeit. Híres rendezései közül szinte végig egyetlen helyszínen játszódik – jelen alkotása mellett – a Tizenkét dühös ember (1957) és a Halálcsapda (1982) is.
- Hercule Poirot szerepének eljátszására előbb Alec Guinness, majd Paul Scofield neve merült fel, és csak harmadikként került szóba Albert Finney.
- Mivel az akkor 38 éves Finney jóval öregebbre maszkírozása órákat vett igénybe, és a színész esti színházi fellépései miatt muszáj volt a maszkot mindennap eltávolítani, a stáb megszervezte, hogy a még alvó Finney-t reggelente a forgatás helyszínére szállítsák, és ott úgy kezdjék el kisminkelni, hogy még nem ébredt fel.
- Dragomiroff hercegnő szerepére Lumet először Ingrid Bergmant ajánlotta, de a producerek elutasították a javaslatot, ezért a szerepet Wendy Hiller kapta.
- Ingrid Bergman maga sem akarta eljátszani a hercegnő szerepét, inkább a svéd misszionáriusnő figuráját választotta, noha annak lényegesen kevesebb volt a szövege. Bergman tökéletesen beszélt angolul, a szerep kedvéért azonban svéd akcentussal mondta a szövegét.
- Humphrey Bogart özvegye, Lauren Bacall 8 év szünet után ezzel a filmmel tért vissza a mozivászonra.
- Michael York egy magyar diplomatát játszik a filmben.
- Sean Connery összesen öt Sidney Lumet-filmben játszott. A másik négy: A domb (1965), Az Anderson-magnószalagok (1971), A támadás (1972), Családi ügy (1989).
- John Gielgud (1904–2000) minden idők egyik legnagyobb Shakespeare-színésze volt. A homoszexuális művész túlélte 33 évvel fiatalabb egykori élettársát. Kolléganőjéről egyszer csipkelődve megjegyezte: „Ingrid Bergman öt nyelven beszél folyékonyan, de játszani egyiken se tud.”
- Wendy Hiller (1912–2003) volt George Bernard Shaw kedvenc színésznője.
- Anthony Perkins (1932–1992) AIDS-szel kapcsolatos betegségben hunyt el. Felesége, Berry Berenson 9 évvel később azon repülőgépek egyikén utazott, melyeket terroristák a World Trade Center tornyainak irányítottak: Perkins szeptember 12-én, felesége szeptember 11-én hunyt el.
- Richard Widmark kizárólag azért vállalta el Ratchett szerepét, hogy találkozhasson és együtt dolgozhasson végre világhírű kollégáival.
- A forgatáshoz valódi Orient Expressz-kocsikat használtak.
- A film főcímzenéjéhez eredetileg szöveget is írtak, de végül nem használták fel.
- Amikor az utasok beszállnak a vonatba, a hangosbemondó a megállóhelyeket az alábbi sorrendben sorolja fel: Szófia, Belgrád, Zágráb, Brod, Trieszt. A valóságban azonban Brod nem Zágráb és Trieszt, hanem Belgrád és Zágráb között helyezkedik el.
- Azt a jelenetet, amelyben Poirot megoldja a rejtélyt, többféle kameraállásból vették fel, de a szűk hely miatt egyszerre csupán egyetlen kamerát tudtak használni. A többször megismételt felvétel Albert Finney számára lehetett a legnehezebb, akinek a szövege ebben a jelenetben több mint 8 oldalnyi volt.
- Lumet filmje az egyetlen Agatha Christie-adaptáció, amellyel az írónő tökéletesen meg volt elégedve. Úgy érezte, hogy Albert Finney alakítása állt a legközelebb ahhoz a képhez, melyet ő Hercule Poirot-ról kialakított.
- A film sikere nyomán az elkövetkezendő években több Agatha Christie-regényt is megfilmesítettek rangos szereposztással. Az ismertebbek: Halál a Níluson (1978), A kristálytükör meghasadt (1980), Nyaraló gyilkosok (1982), Az ártatlanság bizonyítása (1984), Randevú a halállal (1988).
- A regényből 2001-ben modernizált tévéfilmet forgattak. Poirot szerepét Alfred Molina játszotta.
Szereplők [szerkesztés]
- Albert Finney (Hercule Poirot)
- Lauren Bacall (Mrs. Harriet Belinda Hubbard)
- Martin Balsam (Signor Bianchi)
- Ingrid Bergman (Greta Ohlsson)
- Jacqueline Bisset (Andrényi grófné)
- Jean-Pierre Cassel (Pierre Paul Michel)
- Sean Connery (Arbuthnot ezredes)
- John Gielgud (Mr. Beddoes)
- Wendy Hiller (Dragomiroff hercegnő)
- Anthony Perkins (Hector Willard MacQueen)
- Vanessa Redgrave (Mary Debenham)
- Rachel Roberts (Hildegarde Schmidt)
- Richard Widmark (Mr. Samuel Edward Ratchett / Cassetti)
- Michael York (Andrényi gróf)
- Colin Blakely (Mr. Cyrus Hardman)
- George Coulouris (Dr. Constantine)
- Dennis Quilley (Antonio Foscarelli)
Fontosabb díjak és jelölések [szerkesztés]
Oscar-díj [szerkesztés]
- 1975 díj Ingrid Bergman, legjobb női epizodista
- 1975 jelölés Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
- 1975 jelölés Geoffrey Unsworth, legjobb operatőr
- 1975 jelölés Tony Walton, legjobb jelmez
- 1975 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene
- 1975 jelölés Paul Dehn, legjobb adaptált forgatókönyv
BAFTA-díj [szerkesztés]
- 1975 díj Richard Rodney Bennett, Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenéért
- 1975 díj Ingrid Bergman, legjobb női epizodista
- 1975 díj John Gielgud, legjobb férfi epizodista
- 1975 jelölés legjobb film
- 1975 jelölés Sidney Lumet, legjobb rendező
- 1975 jelölés Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
- 1975 jelölés Geoffrey Unsworth, legjobb operatőr
- 1975 jelölés Tony Walton, legjobb jelmez és legjobb művészeti vezetés
- 1975 jelölés Anne V. Coates, legjobb vágás
Evening Standard-díj [szerkesztés]
- 1976 díj Sidney Lumet, legjobb film
- 1976 díj Albert Finney, legjobb férfi főszereplő
- 1976 díj Wendy Hiller, legjobb színésznő
Brit forgatókönyvírók szövetségének díja [szerkesztés]
- 1975 díj Paul Dehn, legjobb brit forgatókönyv
Grammy-díj [szerkesztés]
- 1976 jelölés Richard Rodney Bennett, legjobb filmzene
