Gyermekvédelem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyermekvédelem a szociális munka szakterülete, olyan köztevékenység, mely a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására szolgál.

A gyermekvédelmi rendszer egy adott állam gyermekvédelmének leírására szolgáló kategória, mely magába foglalja a gyermekvédelem funkcióit, szabályait, megoldásait, szervezeteit, működésmódjait.

Magyarországon törvény, amely szabályozza: az 1997. évi XXXI. törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

A gyermekvédelem története Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1940-ben létrejött az Országos Nép és Családvédelmi Alap (ONCSA), mely a sokgyermekes, szegény családok támogatására.
  • A jelenleg hatályos jogszabály az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

Gyermekvédelmi alapellátások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pénzbeli ellátások:
    • rendszeres pénzügyi támogatás,
    • rendkívüli pénzügyi támogatás,
    • kiegészítő pénzügyi támogatás
    • óvodába járási támogatás
    • gyermektartásdíj állam általi megelőlegezése,
    • otthonteremtési támogatás
  • Személyes gondoskodást nyújtó ellátások:
    • gyermekjóléti szolgáltatás (tájékoztatás; tanácsadás; várandós anyák támogatása; szabadidős programok szervezése; veszélyeztetettség feltárása, javalaslat készítése; családgondozás)
    • gyermekek napközbeni ellátása (bölcsőde, családi napközi, házi gyermekfelügyelet)
    • átmeneti gondozási formák
      • helyettes szülő
      • családok átmeneti otthona
      • gyermekek átmeneti otthona

Helyettes szülő az lehet, aki a 24. életévét betöltötte, büntetlen előéletű magyar állampolgár, nincs eltiltva saját gyermeke(i)vonatkozásában a szülői felügyeleti jog gyakorlásától és sikeresen elvégezte a szükséges tanfolyamot. Max. 5 gyermeket nevelhet (a sajátjaival együtt).

Szakellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatósági intézkedések

  • átmeneti és tartós nevelésbe vétel
  • védelembe vétel
  • családba fogadás
  • kiskorú ideiglenes hatályú elhelyezése
  • utógondozás
  • kiskorú nevelési felügyeletének elrendelése
  • bűnelkövető fiatalkorúak intézeti ellátása és pártfogó felügyelete

gyermekjóléti szakellátások

  • Otthont nyújtó ellátás
    • nevelőszülő
      • nevelőszülő
      • hivatásos nevelőszülő
      • speciális nevelőszülő
    • gyermekotthon
    • speciális otthon
    • csecsemőotthon
  • Területi Gyermekvédelmi Szakszolgáltatás (TEGYESZ)

A nevelőszülő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fajtái:

  • nevelőszülő: max. 5 gyermeket
  • hivatásos nevelőszülő: max. 8 gyermeket
  • speciális nevelőszülő: max. 5 gyermeket nevelhet

Ki lehet nevelőszülő?

  • ugyanazok feltételei, mint a helyettes szülőnek, azon kívül:
  • nincs eltiltva a közügyektől
  • személyisége, lakáskörülményei alkalmasak gyermek befogadására
  • min. 18, max. 36 évvel idősebb a gyermeknél

Feladata:

  • befogadás, gondozás, nevelés
  • lehet gyám is
  • a vagyonkezelést visszautasíthatja
  • a spec. nevelőszülő nem lehet gyám

Megszüntethető:

  • felmondással (a nevelőszülő kérésére)
  • a nevelőszülő
    • elköltözik
    • gondnokság alá kerül
    • bűncselekményt követ el

Gyermekvédelmi intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szolgáltatást nyújtó intézmények: gyermekjóléti szolgálat, területi gyermekvédelmi szakszolgálat, napközbeni ellátást nyújtó intézmények, átmeneti gondozást nyújtó intézmények
  • Hatósági jog- és feladatkörrel rendelkező intézmények: helyi önkormányzat képviselőtestülete, jegyző, gyámhivatal

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai. (Hozzáférés: 2013. június 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1997. évi XXXI. Törvény A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.

Herczog M.: A gyermekvédelem dilemmái, Gyermekvédelmi Kiskönyvtár, Pont Kiadó, Budapest, 1997.

Szociális intézmények