Gyehenna

Ge-ben-Hinnon Hinnóm völgye az ókori Jeruzsálem szeméttelepe. Itt volt Moloch istenség oltára, amit leromboltak és szeméttelep lett a helyén.

Ge-ben-Hinnon Hinnóm völgye a mai Jeruzsálemben

A gyehenna vagy gehenna arámi kifejezés eredeti jelentése tűztó; az ógörög nyelvű Újszövetség továbbfordításakor a Hádes kifejezés mellett ezt a szót is Pokolnak vették – valószínűleg tévesen.^[forrás?] Maga a szó az arámi megfelelője a héber Ge-ben-Hinnon szónak, ami annyit tesz: Hinnóm völgye. Ez a terület Krisztus idejében, illetve az ókorban Jeruzsálem szeméttelepeként szolgált. A völgy korábban áldozati helyszínként funkcionált: itt kapott helyet egy tűzoltár; később mint hulladéklerakó szinte folyamatosan füstölgött, égett. A zsidó hagyomány szerint, ha egy ember meghal,akkor a lelke először a gyehenná-ra [tisztítótűzre] száll, hogy ott megtisztuljon. Azonban ez a hely nem a purgatórium vagy a kárhozat helye, ahol a léleknek örökké szenvednie kell bűneiért. A lélek, attól függően, hogy mennyire szennyezett a bűntől, legfeljebb egy évig ég a tisztítótűzben, ezalatt megtisztul a szellemi tisztátalanságtól. Ennek a fájdalmas folyamatnak az a célja, hogy felkészítse a lelket arra az örök üdvösségre, amely az Édenkertben vár rá, ahová nem léphet be bűntől szennyezetten.

A völgy az ókorban

A terület eredetileg egy völgy volt Jeruzsálem szomszédságában, ahol a Moloch-ot imádó, bálványtisztelő zsidók gyermekáldozatokat mutattak be a Tófet vagy Táfet nevű tűzoltáron. A gyehenna kifejezést az újszövetség használta, amely már a végső halálra, a "tüzes tóra", a teljes megsemmisülésre vonatkozik. A modern héber a pokol szóra a "tofet" kifejezést használja, ami jelent még máglyát is.

Krisztus idejében a Gyehenna azon jeruzsálemi szeméttelep neve, ahol a város hulladékját égették el. Később itt hamvasztották el a bűnözők holttesteit is egy állandóan égő tűzön; így vált a Gyehenna a teljes megsemmisülés, pusztulás szimbólumává.

Megjelenése a próféciákban

A Gyehenna a nagy próféták kinyilatkoztatásaiban az öldöklés színtere és a hitehagyottak temetője lesz, egy későbbi időben pedig ismét az Úrnak szentelt hely. A prófétáktól Jézusig terjedő időszakban a Hinnóm völgyének tüzes képe összeolvadt a Seól alvilági sötétségével. Spekulációk születtek a lángok nélkül égő tűzről – a Talmud szerint már a völgyben van a Seól füstölgő bejárata.

Az alvilágról más korabeli forrás nem említi, hogy ott tűz lenne (csak a sötétség és a bezártság jelenik meg), ezért egyesek úgy vélik, hogy Jézus csak illusztrációnak használta fel a korabeli elképzelést, amelyet nem kell szó szerint érteni.^[forrás?]

Mások szerint Jézus a hívők és hitetlenek végső ítélet utáni állapotáról beszélt; szerinte azonban a gazdag nem a Gyehennában, hanem az Alvilágban volt, amely az Ítélet napján szintén a tűztóba vettetik.^[forrás?] Ezen értelmezés szerint nem teljesen világos a különbség a Pokol és a Tűztó között: nem tudni, hogy ez utóbbinak csak a szenvedések fokozódása vagy a végleges megsemmisítés, esetleg más szerepe van-e. Mindenesetre itt ez a végső büntetés helyszíne, ami nem feltétlenül azonos a Pokol vagy az Alvilág fogalmával, hiszen az ítélet napján maga az Alvilág is – a halállal mint jelenséggel egyetemben – belevettetik a tűzbe. Jézus említi továbbá, hogy ez az örök tűz eredetileg a Sátánnak és démonainak készült, s ennek ellenére emberek is kerülnek majd bele.

A Talmud hivatkozásai

A Gyehennát a Talmud is megemlíti, mint a tisztulás helyét, amely után az ember megszabadul bűneitől. A Talmud a túlvilágot metaforákban és parabolákban érzékelteti, a "Gyehenna", a pokol, ahol a bűnösöket sütögetik gonosz tetteikért, a Hinom völgye (Gé Hinom) nevű kis szurdok Jeruzsálemben, ahol a bálványimádók valaha tűzben áldozták föl gyermekeiket Molochnak.

Újszövetségi hivatkozások

Mt 5:22 "Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére."