Gyarmati Dezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gyarmati Dezső
Gyarmati Dezső olimpiai bajnok 2012.jpg
Gyarmati Dezső (2012)
Személyes adatok
Születési dátum 1927. október 23.
Születési hely Miskolc, Magyarország
Halálozási dátum 2013. augusztus 18. (85 évesen)
Halálozási hely Budapest, Magyarország
Klubok
Időszak Klub
1941–1944 Magyarország Gamma
1945–1947 Magyarország Csepeli MTK
1947–1956 Magyarország Újpesti TE
1960–1966 Magyarország Ferencváros
Válogatottság
–1964 Magyarország Magyarország 108
Edzőség
Év Liga Csapat
1966–1969   Ferencváros
1970–1971   Kolumbia
1971–1972   Bp. Vasas
1972   Magyarország edző
1973–1980   Magyarország
1981–1988   BVSC
1985–1988   Magyarország
1988–1989   Bp. Vasas
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
ezüst
1948, London
Vízilabda
arany
1952, Helsinki
Vízilabda
arany
1956, Melbourne
Vízilabda
bronz
1960, Róma
Vízilabda
arany
1964, Tokió
Vízilabda
Európa-bajnokság
arany
1954, Torino
arany
1962, Lipcse
Főiskolás világbajnokság
arany
1947, Párizs
arany
1951, Berlin
Magyar bajnokság
arany
1948
arany
1950
arany
1951
arany
1952
ezüst
1954
arany
1955
ezüst
1961
arany
1962
arany
1963
ezüst
1964
arany
1965
ezüst
1966

Gyarmati Dezső (Miskolc, 1927. október 23.Budapest, 2013. augusztus 18.[1]) magyar vízilabdázó, szakedző, országgyűlési képviselő, a Nemzet Sportolója.

Sportolóként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalon Miskolcon kezdett el sportolni ökölvívóként és kézilabdázóként. Vízilabdázóként először a Gamma játékosa lett 1940-ben. Az első osztályban 1944-ben jutott játéklehetőséghez, kezdetben kapusként. 1945-től a Csepeli MTK, 1947-től az Újpest, 1960-tól 1966-ig a Ferencvárosi Torna Club pólósa. 1947-ben a párizsi főiskolai világbajnokságon győztes, 1948-ban a londoni olimpián ezüstérmes.

1951-ben, Berlinben a főiskolai világbajnokságot nyert csapat tagja. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1954-ben a torinói Európa-bajnokságon az első helyezett csapat tagja. 1956-ban Melbourne-ben az olimpiai bajnokságot nyert csapat tagja volt. 1956-ban Melbourne-ben a magyar küldöttség Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalom után az Amerikai Egyesült Államokban élt, majd Európában trénerkedett. 1958-ban hazatért, de az amnesztia ellenére két év eltiltást kapott. Ebben az időszakban segédmunkásként dolgozott. Ezután a Ferencvárosi Torna Club játékosaként 1960-ban a római olimpián bronzérmes, 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon a győztes csapat tagja. 1964-ben Tokióban az olimpiai bajnok csapat tagja volt. 1964-ig 108-szoros válogatott.

Sportvezetőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-tól a Központi Sportiskola (KSI), 1966-tól a Ferencvárosi Torna Club edzője volt. 1966-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán művészettörténész, a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett. 1970-től Kolumbiában szövetségi kapitány. 1971-től a Budapesti Vasas edzője. 1972-től a magyar válogatott másodedzője, 1973-tól 1980-ig szövetségi kapitánya. 1981-től a Budapesti Vasutas SC (BVSC), 1985-től 1988-ig ismét a válogatott vezetőedzője volt. 1988 februárjában, a bajnokság közben távozott a BVSC-től és a Vasas-hoz szerződött, de szeptemberben lemondott az edzői posztról. 1988-ban Németországban, 1989-ben Bolognában egy alacsonyabb osztályú csapatnál volt szaktanácsadó. 1989 júliusában hazatért és 1990-ig az Orvosegyetemi Sport Club (OSC) szaktanácsadója volt.

Irányítása alatt a válogatott 1973-ban világbajnok, 1974-ben Európa-bajnok, 1975-ben világbajnoki második helyezett, 1976-ban olimpiai bajnok, 1977-ben Európa-bajnok, 1978-ban világbajnoki második helyezett, 1980-ban olimpiai harmadik helyezett volt.

1992-től a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) alelnöke, 1996-tól társelnöke volt. 1998-ban lemondott elnökségi tagságáról, majd később újra betöltötte ezt a posztot. 1994-től 2005-ig a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület (Halhatatlanok Klubja) elnöke volt. 1996-tól a Ferencvárosi TC vízilabda-szakosztályának társelnöke majd 1998-tól szaktanácsadója is lett. 2004-ben a Magyar Vízilabda Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének választották, valamint az Újpesti TE vízilabda-szakosztályának szaktanácsadójaként dolgozott. 2005-ben a Nemzet Sportolóinak képviseletében a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett. Ugyanettől az évtől a kecskeméti vízilabdaélet fellendítésében is részt vett.

Politikusként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990 és 1994 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) listán bejutott országgyűlési képviselője volt. Az országgyűlési választásokon 1994-ben az MDF listáján 39., 1998-ban 20. volt, de nem szerzett mandátumot. 2003-ban a Fidesz kulturális tagozata sportszekciójának elnökévé választották. 1999-ben az 56-os Magyarok Világtanácsának elnökségi tagja lett.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felesége Székely Éva olimpiai bajnok (1952, Helsinki) úszónő. Lányuk, Gyarmati Andrea a magyar úszósport egyik meghatározó egyénisége lett. 1964-ben Gyarmati Dezső feleségül vette Bara Margit színésznőt, akitől 4 évvel később lánya született, Terézia Eszter. Unokái Hesz Máté vízilabdázó és Szilágyi Liliána válogatott úszó.

2013. augusztus 18-án hunyt el Budapesten. Szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. A szertartáson több százan vettek részt, köztük Orbán Viktor miniszterelnök is.[2][3]

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerzőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aranykor - A magyar vízilabdázás története (Herodotosz, 2002, ISBN 9630068281)
  • 1956 - Ahol mi győztünk (Csurka Gergellyel közösen) (Aréna 2000, 2006, ISBN 9799637046932)

Róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lepies György: Kapitányságom története... Jakabházy László/Gyarmati Dezső (Népszava, 1985, ISBN 9633221560)
  • Peterdi Pál: Gyarmati sors - avagy egy bal kéz története (Antológia, 1998, ISBN 9637908714)
  • Jocha Károly: Ötkarikás beszélgetések - Athén előtt (Geo-Sport, 2003, ISBN 9632127684)
  • Szilágyi Sándor, Papp Lajos: Elárvult szabadság - A diktatúrát követő két évtized, hatvan magyar kiválóság szemével (Kecskeméti Lapok, 2008, ISBN 9789637813900)
  • Alexander Brody: Barátaim könyve (Kalligram, 2010, ISBN 9788081013331)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1956-os melbourne-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatának 2004-ben még élő tagjai a Magyar Örökség díj átvételekor: Jeney László, Markovits Kálmán, Kárpáti György, Bolvári Antal, Gyarmati Dezső

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Origo: Meghalt Gyarmati Dezső, 2013. augusztus 18. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
  2. MTI: Eltemették Gyarmati Dezsőt. Origo, 2013. szeptember 4. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  3. MTI: Gyász: örök nyugalomra helyezték Gyarmati Dezsőt. Nemzeti Sport Online, 2013. szeptember 4. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  4. hirszerzo.hu: Demjén Rózsitól a Mol-vezérig - ők kaptak kitüntetést Schmitt-től, 2010. október 22. (Hozzáférés: 2010. október 23.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya
Előző kapitány:
Rajki Béla
Gyarmati Dezső


19731980

Következő kapitány:
Mayer Mihály
Előző kapitány:
Rusorán Péter
1986 Következő kapitány:
Kásás Zoltán