Gyallay Pap Domokos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gyallay Domokos szócikkből átirányítva)
Nem tévesztendő össze a következővel: Pap Domokos.
Gyallay Pap Domokos
Élete
Született1880. augusztus 4.
Bencéd
Elhunyt1970. április 11. (89 évesen)
Budapest
GyermekeiGyallay-Pap Zsigmond
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers,
próza

Gyallay Pap Domokos (Bencéd, Hargita megye, 1880. augusztus 4. – Budapest, 1970. április 11.) író, újságíró, szerkesztő volt. A két világháború között a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá.

Élete[szerkesztés]

 Ez a szócikk vagy szakasz kronológiát használ folyó szöveg helyett.
„A cikkek formája a természetes, folyamatos próza.” (Lásd Stilisztikai útmutató.)
Kérjük, segíts átírni a szócikket folyó szöveggé!

Eredeti neve: Gyallay Pap Domokos, de írói neve 1912-ig: Pap Domokos volt. 1880. augusztus 4-én a székelyföldi Bencéden született (Udvarhely vármegye).

A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.

1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát-egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben.

1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-től a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt.

1909-ben megnősült.

Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki.
1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság.
1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára.
1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja.
1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is.
1921-től a Magyar Nép című lap főszerkesztője, s szerkesztette A Magyar Nép Könyvtára sorozatot.
1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője.
1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője.
1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak.
1927-ben lemondott tanári állásáról és a Magyar Nép című lapot szerkesztette.
1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak.
1934-től tagja a Petőfi Társaságnak.
1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki.
1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak.
1942-től Budapesten a Zrínyi Miklós Gimnázium tanára.
1944-ben nyugalomba vonult, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.

Pályája[szerkesztés]

Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát.

E gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett.

Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet feldolgozó verse is, melyek könnyen érhetőek, emléket keltők és útmutatóak.

Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt.

A Magyar Nép című képes hetilap felelős szerkesztője. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki.

1924-1930-ban a Pásztorűz című irodalmi lap szerkesztője volt. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól.

Utóbb írt művei, a népi romantika és a nacionalizmus felé közeledve már nem érték el az előzők irodalmi színvonalát.

1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.

Főbb írásművei[szerkesztés]

  • Torda és környéke, turistakalauz (1909)
  • Dávid Ferenc életrajza 1510-1579 (1912)
  • Firtos ördöge (1913)
  • Ősi rögön (1921)
  • Föld népe (1924)
  • Mindenre sor kerül (1924)
  • Rég volt, igaz volt… Erdélyi történetek (1925)
  • Vaskenyéren (1926)
  • Falusi színház (1928)
  • Dávid Ferenc búcsúzása (1929)
  • A nagy tűz árnyékában (1929)
  • Genovéve (1929)
  • Jézus Maroskenden. A szép szó (1930)
  • Hadrakelt emberek (1931)
  • A kontár (1931)
  • Jancsó Benedek: Erdély története (1931)
  • Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre (1933)
  • Tűz a szigeten (1935)
  • Az apa. A lovag (1936)
  • Nyár Solymoson (1938)
  • A hegyek beszélik… (1940)
  • Külön nóta (1940)
  • Hívó hegyek (1940)
  • Rogerius mester a pokol torkában (1941)
  • Egy födél alatt (1943)
  • Szüret után esküvő… (1946)
  • Kis játékok (1947)
  • Ocsú a búzában (1947)
  • Fehér foltok (1948)
  • A tábornok paplana (1948)
  • Erdélyi legendák (1968)
  • Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés; vál., szöveggond., tan., jegyz. Gaal György; Kriterion, Bukarest, 1996 (Romániai magyar írók)
  • Rég volt, igaz volt... Erdélyi történetek; szerk., szöveggond. Vida Erika; Mentor, Marosvásárhely, 2006

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gyallay_Pap_Domokos&oldid=27019754”