Gyallay Pap Domokos

Gallay Pap Domokos (Bencéd, Hargita megye, 1880. augusztus 4. - Budapest, 1970. április 11.) író, újságíró, szerkesztő volt. A két világháború között a Magyar Nép főszerkesztője, 1927-ig a kolozsvári Unitárius Kollégium történelemtanára. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá.

Élete

Eredeti neve: Gyallay Pap Domokos, de írói neve 1912-ig: Pap Domokos volt. 1880. augusztus 4-én a székelyföldi Bencéden született (Udvarhely vármegye).

A székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius iskolában tanult, majd a kolozsvári egyetemen szerzett tanári diplomát. Tanárként először 1905-től a tordai unitárius algimnáziumban, majd annak megszűnése után, 1908-tól 1914-ig az ottani állami főgimnáziumban tanított.

1907-től titkára volt a Tordai Székely Társaságnak és az Erdélyi Kárpát Egyesület tordai fiókjának. Már ebben az időben megjelentek írásai a tordai Társadalmi, közigazgatási és szépirodalmi hetilap-ban és az Aranyosvidékben.

1906-tól 1909-ig az Aranyosvidék felelős szerkesztője, 1912-tól a Közművelődési Ház történelmi részlegének vezetője volt.

1909-ben megnősült.

Gyakorló tanári évei után bevonult és az I. világháborúban (1914-1917) tisztként szolgált. A háborúban szerzett sebesüléséért vitézségi éremmel tüntették ki. 1917-ben tagjává választotta az Erdélyi Irodalmi Társaság. 1919-től 1923-ig a Dávid Ferenc Egylet főtitkára. 1920-tól a kolozsvári unitárius kollégium tanára, az Unitárius Irodalmi Társaság tagja. 1921-től Kolozsvárott újságíróként dolgozott, majd néhány évig tanított is. 1921- től a Magyar Nép című lap főszerkesztője. 1922-1927 között az Unitárius Közlöny szerkesztője. 1925-től 1930-ig a Pásztortűz című lap főszerkesztője. 1926-tól a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja, alapítója az Erdélyi Helikonnak és résztvevője a marosvécsi írótalálkozónak. 1927-ben lemondott tanári állásáról és a Magyar Nép című lapot szerkesztette. 1930-tól tagja a Kisfaludy Társaságnak, megindítója a Népkönyvtár akciónak, tagja a Pen Clubnak. 1934-től tagja a Petőfi Társaságnak. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1942-ig főszerkesztője volt a Szebb Jövőt című lapnak. 1942-től Budapesten a Zrínyi Miklós gimnázium tanára. 1944-ben nyugalomba vonult, és tanügyi főtanácsos, valamint címzetes gimnáziumi igazgató címet kapott.

Pályája

Mint irodalmár 1910-1940 között írt hat regényt, 1913-1970 között 17 elbeszélést, 1928-1948 között hét színdarabot, 1912-1930-ban két emlékezést, 1913-1947 között nyolc vegyes munkát.

E gazdag életpálya alatt átmenetileg foglalkozott versírással is. Első verseivel a gimnázium önképzőköri lapjában, a Reményben, majd a kolozsvári Egyetemi Lapok-ban jelentkezett.

Az Unitárius Közlönyben 1901-1920 között 18 verse jelent meg. Verseinek témáját a székely nép mindennapjaiból merítette, de van katonaéletet és családi életet fedolgozó verse is, melyek könnyen érhetőek, emléket keltők és útmutatóak.

Gyallay Pap Domokos a két világháború közötti magyar irodalom egyik legnépszerűbb regényírója volt.

A Magyar Nép című képes hetilap felelős szerkesztője. A Minerva Rt. alkalmazottja. Számos novellát, történelmi regényt rendezett kiadás alá. A Magyar Nép könyvtára című olcsó könyvsorozatban 1940-ig több mint félszáz olvasmányos szépirodalmi és ismeretterjesztő művet adott ki.

1924-1930-ban a Pásztorűz című irodalmi lap szerkesztője volt. Novelláskötetei 1921-től jelentek meg. Regényei közül kiemelkedik a Vaskenyéren (1926) című, mely a torockói bányászok 18. századi mozgalmáról szól.

Utóbb írt művei, a népi romantika és a nacionalizmus felé közeledve már nem érték el az előzők irodalmi színvonalát.

1945-től Budapesten élt, 1946-1948-ban négy kis színpadi játéka jelent meg, majd visszavonult az irodalmi élettől.

Főbb írásművei

• Torda és környéke, turistakalauz (1909)
• Dávid Ferenc életrajza 1510-1579 (1912)
• Firtos ördöge (1913)
• Ősi rögön (1921)
• Föld népe (1924)
• Mindenre sor kerül (1924)
• Rég volt, igaz volt… Erdélyi történetek (1925)
• Vaskenyéren (1926)
• Falusi színház (1928)
• Dávid Ferenc búcsúzása (1929)
• A nagy tűz árnyékában (1929)
• Genovéve (1929)
• Jézus Maroskenden. A szép szó (1930)
• Hadrakelt emberek (1931)
• A kontár (1931)
• Jancsó Benedek: Erdély története (1931)
• Emlékezés nagytudós Brassai Sámuelre (1933)
• Tűz a szigeten (1935)
• Az apa. A lovag (1936)
• Nyár Solymoson (1938)
• A hegyek beszélik… (1940)
• Külön nóta (1940)
• Hívó hegyek (1940)
• Rogerius mester a pokol torkában (1941)
• Egy födél alatt (1943)
• Szüret után esküvő… (1946)
• Kis játékok (1947)
• Ocsú a búzában (1947)
• Fehér foltok (1948)
• A tábornok paplana (1948)
• Erdélyi legendák (1968)
• Vaskenyéren és tizenhat elbeszélés (1996)

Külső hivatkozások, források

• http://mek.oszk.hu/00300/00355/html
• http://panteon.unitarius-halo.net