Gyakori légivadász
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Coenagrion pulchellum (Vander Linden, 1825) |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyakori légivadász témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyakori légivadász témájú médiaállományokat. |
A gyakori légivadász (Coenagrion pulchellum) a rovarok (Insecta) osztályának a szitakötők (Odonata) rendjéhez, ezen belül az egyenlő szárnyú szitakötők (Zygoptera) alrendjéhez és a légivadászok (Coenagrionidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A gyakori légivadász elterjedési területe egész Európa, keleten Szibériáig. A sarkkörtől északra és a legtávolabbi déli területeken hiányzik. A hegységekben 1000 méter magasságig találjuk meg. Rendszeresen előfordul és gyakori.
Megjelenése [szerkesztés]
A gyakori légivadász 3,5 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága 5 centiméter. A hím második testszelvényén repülő denevérre emlékeztető rajzolatot látunk.
Életmódja [szerkesztés]
A gyakori légivadász élőhelye kisebb tavak és tavacskák, különösen azok a vizek, amelyekben tündérrózsák (Nymphaeales) nőnek, és partjukat nád szegélyezi.
Szaporodása [szerkesztés]
A gyakori légivadász ugyanazokat a vizeket lakja, mint a sokkal gyakoribb szép légivadász (Coenagrion puella). Ennek ellenére csak kivételesen kerül sor a fajok közötti kereszteződésre, mivel a hímek potrohfüggelékei, melyek a nőstény megragadására szolgálnak, fajtipikusan eltérőek, ezért a nem megfelelő partnerrel való párosodás csak ritkán következik be. A nőstény a hímmel párba kapcsolódva rakja le petéit a vízinövényekre. A fejlődés időtartama 1 év.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
