Gyűrűs vízipiton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyűrűs vízipiton
Bothrochilus boa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Bothrochilus
Fitzinger, 1843
Faj: B. boa
Tudományos név
Bothrochilus boa
(Schlegel, 1837)
Szinonimák
  • Nardoa - Gray, 1842
  • Bothrochilus - Fitzinger, 1843
  • Nardoana - Berg, 1901

  • Tortrix Boa - Schlegel, 1837
  • Nardoa Schlegelii - Gray, 1842
  • Bothrochilus Boa - Fitzinger, 1843
  • Nardoa boa - Müller, 1882
  • Nardoa boa - Boulenger, 1893
  • Nardoana boa - Berg, 1901
  • Nardoa boa - De Jong, 1930
  • Bothrochilus boa - Loveridge, 1946
  • Liasis boa - McDowell, 1975
  • Morelia boa - Underwood & Stimson, 1993
  • B[othrochilus]. boa - Kluge, 1993[1]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs vízipiton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs vízipiton témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs vízipiton témájú kategóriát.

A gyűrűs vízipiton (Bothrochilus boa) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjához tartozó Bothrochilus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pápua Új-Guineában, valamint a Bismarck-szigeteken, köztük Umboi szigete, Gasmata (New Britain déli partja mellett), Duke York és a közeli Mioko, New Ireland és közeli Tatau (a keleti part mellett), a New Hanover Islands és Nissan Island, van Nouvelle Irlande (New Ireland). Az esőerdők nyitott és/vagy művelt területek (ültetvények) lakója.

Megjelenés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőttek mérete 100 és 180 cm között van, az átlagos méret 1,5 méter. A színminta a fiatal egyedeknél a legharsányabb, ekkor ragyogó narancssárga és fekete gyűrűk sorozatából áll, de ez egyéves korukra fokozatosan elhalványodik. A felnőttek általában barna árnyalatúak, fekete gyűrűkkel, vagy feketésbarnák is lehetnek. Általában a szem mögött egy világos pötty látható.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjszaka aktívak, a nappalt föld alatti üregekben tanyázva töltik el, de gyakran találják őket az esőerdei élőhelyükön kókuszdió halmokban is. A gyűrűs óriáskígyók fiatal egyedei gyakran harapnak, de ahogy korosodnak, úgy megbízható terráriumi lakókká válnak. A vadbefogott állatok érhetőek el jellemzően, de több száz gyűrűs vízipitont tartanak fogságban, és tőlük rendszeres születnek utódok. Táplálékuk elsősorban kisebb rágcsálókból áll. Vadászat közben házakat és mezőgazdasági épületeket is felkeresnek a zsákmányt keresve. Az újszülöttek gyíkokat és szopós rágcsálókat fogyasztanak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tojásrakó, a nőstények átlagos fészekalja 10- 12 tojásból áll, amelyeket nem minden esetben "költ ki", ilyenkor mesterségesen, keltetőben szükséges keltetni. A fogságban született kicsik üreglakó életmódot folytatnak, s valószínűleg a szabad természetben is az avarban, az erdei talajba rejtőzve töltik idelyük nagy részét. Ajánlott a tenyésztőknek egy doboznyi nyirkos mohát biztosítani számukra, mivel ez a faj kedveli a magas páratartalmat. Viszont a szellőzés hiánya és a nedves tartási körülmények kerülendők.

Terráriumi tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek az állatok gyűjteményekben ritkán tűnnek fel, kereskedelmi forgalomban is zömmel vadbefogott egyedek szerezhetők be. Aljzatként kiválóan megfelel a homokos föld, melynek hőmérséklete 26 és 29 °C kötött legyen. Búvóhelyet, gyenge megvilágítást és állandó fürdőmedencét feltétlenül biztosítani kell számukra. Terráriumi körülmények között leölt laboratóriumi rágcsálókkal etethetők.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
  • J. M. Merthens: The Living Snakes of the World

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]