Gyűrűs vízipiton
 |
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bothrochilus boa (Schlegel, 1837) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs vízipiton témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs vízipiton témájú médiaállományokat. |
A gyűrűs vízipiton (Bothrochilus boa) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjához tartozó Bothrochilus nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Pápua Új-Guineában, valamint a Bismarck-szigeteken, köztük Umboi szigete, Gasmata (New Britain déli partja mellett), Duke York és a közeli Mioko, New Ireland és közeli Tatau (a keleti part mellett), a New Hanover Islands és Nissan Island, van Nouvelle Irlande (New Ireland). Az esőerdők nyitott és/vagy művelt területek (ültetvények) lakója.
Megjelenés [szerkesztés]
A felnőttek mérete 100 és 180 cm között van, az átlagos méret 1,5 méter. A színminta a fiatal egyedeknél a legharsányabb, ekkor ragyogó narancssárga és fekete gyűrűk sorozatából áll, de ez egyéves korukra fokozatosan elhalványodik. A felnőttek általában barna árnyalatúak, fekete gyűrűkkel, vagy feketésbarnák is lehetnek. Általában a szem mögött egy világos pötty látható.
Életmódja [szerkesztés]
Éjszaka aktívak, a nappalt föld alatti üregekben tanyázva töltik el, de gyakran találják őket az esőerdei élőhelyükön kókuszdió halmokban is. A gyűrűs óriáskígyók fiatal egyedei gyakran harapnak, de ahogy korosodnak, úgy megbízható terráriumi lakókká válnak. A vadbefogott állatok érhetőek el jellemzően, de több száz gyűrűs vízipitont tartanak fogságban, és tőlük rendszeres születnek utódok. Táplálékuk elsősorban kisebb rágcsálókból áll. Vadászat közben házakat és mezőgazdasági épületeket is felkeresnek a zsákmányt keresve. Az újszülöttek gyíkokat és szopós rágcsálókat fogyasztanak.
Szaporodása [szerkesztés]
Tojásrakó, a nőstények átlagos fészekalja 10- 12 tojásból áll, amelyeket nem minden esetben "költ ki", ilyenkor mesterségesen, keltetőben szükséges keltetni. A fogságban született kicsik üreglakó életmódot folytatnak, s valószínűleg a szabad természetben is az avarban, az erdei talajba rejtőzve töltik idelyük nagy részét. Ajánlott a tenyésztőknek egy doboznyi nyirkos mohát biztosítani számukra, mivel ez a faj kedveli a magas páratartalmat. Viszont a szellőzés hiánya és a nedves tartási körülmények kerülendők.
Terráriumi tartása [szerkesztés]
Ezek az állatok gyűjteményekben ritkán tűnnek fel, kereskedelmi forgalomban is zömmel vadbefogott egyedek szerezhetők be. Aljzatként kiválóan megfelel a homokos föld, melynek hőmérséklete 26 és 29 °C kötött legyen. Búvóhelyet, gyenge megvilágítást és állandó fürdőmedencét feltétlenül biztosítani kell számukra. Terráriumi körülmények között leölt laboratóriumi rágcsálókkal etethetők.
Források [szerkesztés]
- ↑ McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
- J. M. Merthens: The Living Snakes of the World
