Gyűjtősín

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyfeszültségű gyűjtősínek a Bécs délkeleti részét ellátó elosztóállomáson
Kisfeszültségű, 1500 Amper terhelhetőségű gyűjtősínek egy épületen belüli áramellátáshoz
63 Amper terhelhetőségű, egyfázisú gyűjtősín
Kisfeszültségű, lakásokban alkalmazott gyűjtősínek

A gyűjtősín egy villamossági kifejezés. Gyűjtősín alatt elektromos vezetők olyan elrendezését értjük, melyek a villamos energia központi elosztását szolgálják. (például egy transzformátorállomásnál) A gyűjtősíneknél fázisonként minden beérkező és távozó vezető egymással elektromosan össze van kapcsolva. Színjelölés: L1 fázis – zöld, L2 fázis – sárga, L3 fázis – piros. Üzemzavar esetén megszakítók választják le a hibás csatlakozást.

Kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel nagy mennyiségű elektromos áramokat és hirtelen áramváltozásokat kell elviselniük, emiatt megfelelő felépítésük fontos.

  • Kis ellenállás. Elektromos ellenállásuknak a lehető legkisebbnek kell lenni, mivel egyrészt az ellenállással arányos melegedés jelentkezik, másrészt az ellenállás energiaveszteséget is jelent. Anyaguk réz vagy alumínium, de szupravezetők alkalmazása is előfordul.
  • Robusztus, felépítés. A nagy áramokkal erős mágneses tér is jelentkezik, ami mindenfajta közelben lévő fémmel, különösen párhuzamosan futó vezetékekkel nagy erőhatásokat vált ki. Ez eldeformálhatja a síneket, illetve a csatlakozásokat meglazíthatja.
  • Kíváló csatlakozások. Mind a fokozott elektrogalvanikus hatás, oxidáció, fizikai terhelés ellenére kiváló csatlakozást kell biztosítaniuk. Emiatt ahol csak lehet hegesztéssel egyesítik a bekötéseket. Ahol ez nem lehetséges megfelelően ellenálló ötvözeteket alkalmaznak.
  • Elektromos feszültségszint. Nagyfeszültségen a váltakozó áram a Skin (felületi - öntaszító) hatás miatt az áram nagy része a vezető külső felületén folyik, emiatt gyakran csöveket alkalmaznak vezetőnek. Kis feszültségeket a tömörség kiemelt tényező a mechanikus szilárdsághoz.
  • Terheléselosztás. Többszörös betáplálás esetén fontos azok sínen való elosztása hogy a üzemzavar esetén ne szakadhasson meg minddel a kapcsolat. Emellett az üzemi áramok mértéke is nagyban csökkenthető.

Védelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tűzvédelem. Mivel zárlat esetén a sín akár izzásig hevülhet, fontos mindenféle gyúlékony anyagot távol tartani. Másrészt a több helységen végigfutó sínek az épületeken belül a tűz terjedését is segíthetik, emiatt a falaknál külön tűzvédelmi megoldásokat használnak.
  • Zárlatvédelem. Áramváltókkal figyelik az áram mértékét. A zárlati áramlökések akár el is törhetik a síneket, emiatt speciális előre programozott elektronikus rendszereket alkalmaznak a káros hatások csökkentésére, illetve az üzembiztonság javítására.
  • Szigetelés. Mivel a száraz levegő kiváló elektromos szigetelő, - illetve az esővíz sem vezeti az áramot - a gyűjtősíneket nem szokták burkolni, kültéren sem. A szigetelések fő feladata a mechanikus szilárdság biztosítása.

Gyűjtősín rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A regionális jelentőségű villamosenergia termelő és elosztó állomásokon az üzemzavarok hatásainak csökkentésére gyűjtősín rendszereket szoktak kialakítani. Ezek lényege hogy megszakítókkal (melyek áramot is képesek megszakítani) és szakaszolókkal a bekötések egy adott része vagy mindegyike leválasztható karbantartási és zavarelhárítási okokból. Rendívül nagy áramok vagy szennyezés hatására a megszakítók beragadhatnak, emiatt a lehetőségek szerint többszörös leválasztási lehetőségeket szoktak kialakítani. A rendszerek megnevezése az egyszerűbbektől az összetettebbekig:

  • Egyszeres gyűjtősín
    • szakaszolós bontással
    • megszakítós bontással
    • Segédsínes rendszer
  • Kettős gyűjtősín rendszer
    • osztatlan
    • osztott
    • Kombinált sínáthidaló alkalmazása
  • PI kapcsolás
  • Poligon kapcsolás
  • Másfél megszakítós rendszer (itt már minden leágazáshoz megszakító van építve, amihez sínáthidaló is tartozik).

Gyűjtősín védelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erősáramú berendezések pontos méretezése elkerülhetetlen. Amennyiben az üzemi értékeket meghaladó terhelés lép fel, a védelmi berendezések leválasztják a hibás mezőt. Ennek célja hogy a hiba forrásához lehető legközelebb történjen hogy a legtöbb fogyasztó ellátása fennmaradjon. A védelmi automatizmusok a zárlatok fellépésekor a rendkívül rövid idő alatt bekövetkező károk megelőzésére automatikusan működtetik a megszakító berendezéseket. Az érzékelés áramváltókkal történik, ami az áram erősségét és irányát is jelzi.

Természetes gyűjtősín védelemről beszélünk amennyibe a bekötések saját védelmére hagyatkozva történik a zavarelhárítás.

Önálló gyűjtősín védelmi megoldások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fojtótekercsek alkalmazása: Az áramlökéseket csillapító berendezések, melyek a védelmi reakcióidők növelését teszik lehetővé.
  • Többlépcsős zárlatvédelem: A bekötéseken gyors kioldású, illetve a sínszakaszoknál lassabb megszakítási időzítés, ami a zavar helyének és kiterjedésének megfelelően határolja el a hibás területet.
  • Differenciálvédelem: védett területen belüli hibák esetén azt a tényt használja ki az érzékelésre, hogy hibamentes állapotban, ill. külső zárlat esetén a sínre befolyó és elfolyó áramok összege nulla, sínzárlatkor viszont a zárlat helyén elfolyik az áram, a kiegyenlítés megszűnik (Kirchhoff I. torvénye)
Régi gőz-gyűjtősínes erőmű vázlata a Brockhaus-lexikonból

Régi erőművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század első felében épült hőerőművekben gyűjtősínt alkalmaztak nemcsak elektromos berendezéseknél, hanem gőz oldalon is. Ez azt jelentette, hogy a kazánok által termelt gőzt nem közvetlenül a gőzgépekbe vagy gőzturbinákba vezették hanem egy gyűjtősínbe, melyről az egyes erőgépekhez szelepeken keresztül csatlakoztak le a frissgőz vezetékek. Ennek a rendszernek az előnye az volt, hogy bármelyik egységet ki lehetett iktatni a rendszerből üzemzavar vagy karbantartás esetén anélkül, hogy a többi berendezés üzemét zavarná. Idővel azonban a berendezések megbízhatósága lényegesen javult, egyre ritkábbak lettek a váratlan üzemzavarok, így a bonyolult és költséges gyűjtősínes rendszerről áttértek a blokkokra, melyeknél gyűjtősín csak a transzformátor után lett kialakítva.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűjtősín témájú médiaállományokat.


Elektrotechnika