Gyöngygurámi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyöngygurámi
Fadenfisch mosaik männlich.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Anabantoidei
Család: Gurámifélék (Osphronemidae)
Nem: Trichogaster
Faj: T. leerii
Tudományos név
Trichogaster leerii
(Bleeker, 1852)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyöngygurámi témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyöngygurámi témájú kategóriát.

A gyöngygurámi (Trichogaster leerii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gurámifélék (Osphronemidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Maláj-félszigeten, Thaiföldön, Szumátrán és Borneón honos. Kedvelt, békés akváriumi hal.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában 10–11 cm-re nő meg, igen szép színű és formájú díszhal.

Az oldalát és a páratlan úszókat gyöngyházfényü, fehéressárga foltok díszítik. A torok- és a hastájék, a mellúszók és a farok alatti úszók elülső része narancsvörös.

A tapogatóvá alakult páros hasúszók vörösesek. Az oldal középvonalában megtört fekete csík látható. A nőstény tompább színű, a torok- és a hastájék ezüstös. A nőstény hátúszója lekerekített, míg a hímé mindig elhegyesedő. A gyöngygurámi későn színesedik ki a leírt mértékig, csak közvetlenül mielőtt eléri ivarérettségét, mutatja teljes szépségét. A hímek torka, mellkasa és hasúszója élénk narancssárga, míg a nőstények ugyanezen részei gyakran szürkések.

Testük oldalt erősen lapított, nem túl nagy szájuk enyhén felfelé mutató, ajkait kissé duzzadtak. Hasúszói erősen megnyúltak, fonalszerűvé alakultak, és főként ízlelősejteket tartalmaznak. Az oldalvonal (Organum laterale) némelykor teljesen megszakadó, nyomokban található, esetleg teljesen hiányzik. Igen nagy hasüreggel rendelkeznek, mely a faroktőig terjedhet. Úszóhólyagjuk kétlebenyes, a hasüreg hátsó részét szinte kitölti.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindenevő. A víz középső és felső szintjein tartózkodik. Hasonló méretű halakkal tartsuk.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak a 8-10 hónapos, kifejlett testnagyságú egyedek ivarérettek. A nászjáték gyönyörű látvány. Meleg vizet (28-29 °C) igényel, nagyméretű habfészket épít. Az ívás után távolítsuk el a nőstényt, mert a heves hím megtépheti. Az ivadékok nagyon aprók, mikroeleséget igényelnek 2 hétig, majd rászoktathatók a porrá tört lemezes tápra.

Akváriumban tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ijedős hal, általában nagy medencében érzi jól magát: kb. 120 liter 1 hím és 2 nőstény számára. Kedvelt vízhőmérséklete 23-26 °C és szeretik a tőzeggel előkészített vizet.

Lásd továbbá[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]