Gyömbérfélék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyömbérfélék
Alpinia zerumbet, egy gyömbérféle
Alpinia zerumbet, egy gyömbérféle
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Gyömbérvirágúak (Zingiberales)
Család: Gyömbérfélék (Zingiberaceae)
Martynov
Típusnemzetség
Zingiber
Boehm.
Alcsaládok
  • Zingiberoideae
  • Alpinioideae
  • Siphonochiloideae
  • Tamijioideae
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyömbérfélék témájú kategóriát.

A gyömbérfélék (Zingiberaceae) a gyömbérvirágúak (Zingiberales) rendjének névadó családja. Korábbi rendszerekben (pl. Urania Pflanzenwelt, Hortobágyi-rendszer) a családot két alcsaládra osztották: Zingiberoideae és Costoideae. Ez utóbbi már külön család rangon szerepel a rendszerekben Costaceae néven.

A gyömbérféléknek 42 nemzetségük van, több mint 1000 fajjal. A trópusi területek növényei, rizómájukért termesztik is őket (fűszerkészítés, likőr- és sörgyártás, bonbonkészítés stb.). Levél- és termésmaradványaik a harmadkor végétől kezdve ismeretesek.

Morfológiájuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évelő lágyszárú növények, vagy erőteljes évelők, rizómájuk lehet megvastagodott, burgonyagumószerű és egészen vékony, megnyúlt. Egyes alakoknak viszont húsos képletekké módosult gyökerei vannak. A gyömbérfélék áltörzset hoznak létre az egymást burkoló hüvelyszerű levélalapokból, a növény akár 6–8 m magasra is megnőhet. Érdekes függelék az ún. nyelvecske (ligula), mely a levélhüvelyeken ülő hártyás képlet, de más színű, mint maga a levél.

A virágok vagy magánosak, vagy virágzatba tömörülnek. A gyömbérek virágzata lehet füzér, de egyes fajoknál egy egész hajtásrendszer fejlődik, melyből aztán összetett forgószerű virágzat alakul ki. A virágzat olykor fenyőtoboz-szerű alakot vesz fel. A virágok kétoldali részarányosak (zigomorfia), általában hímnősek (ritka az egyivarú virág). A virág takarórendszere általában csésze- és sziromlevélre tagolódik, az előbbi alul cső alakban összeforrt. A párta keskenyebb, de szintén csőszerű, 3 sziromlevele vagy teljesen egyforma, vagy pedig a hátoldali valamivel nagyobba másik kettőnél. Igen tipikus a gyömbérfélék porzótájának kialakulása. Az összes porzó között mindig csak egy termékeny akad, csatlója egy, a portok fölé emelkedő nyúlványban folytatódik. Ezzel szemben helyezkedik el egy sztaminódiummá módosult porzó, mely tulajdonképpen a belső porzókör két összenőtt porzójából jött létre; ez az ún. ajak (labellum). A külső porzókör 3 porzója is sztaminódiummá módosult, de tovább egyszerűsödve fog- és serteszerű képletekké alakultak. A ginőceum egy 3 makrosporifillumból összenőtt termőlevélből áll, alsó állású, 1, 2 vagy 3 rekeszű. A bibe alját a pártacső, majd a porzószál övezi, a bibe pedig a két portok közé illeszkedik. A bibe csúcsa bemélyedt, gyakran pillás. Nektármirigyeik (nectarium) is vannak.

Termésük tok, egy-két nemzetségben viszont bogyószerű. A mag kevés endospermiumot tartalmaz, a maghéj olykor igen különleges alakú.

Forrás és ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Urania Növényvilág III. – Magasabbrendű növények II., Gondolat Kiadó, Bp., 1976
  • Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Attila–Nagy János (szerk.): Botanika II. (Bevezetés a növénytanba, algológiába, gombatanba és funkcionális növényökológiába) – Rendszertan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2007
  • Podani János: A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana, ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2007
  • Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1998
  • Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965