Gyémánt csörgőkígyó
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Crotalus adamanteus Palisot de Beauvois, 1799 | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyémánt csörgőkígyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyémánt csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Gyémánt csörgőkígyó témájú kategóriát. |
A gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A gyémánt csörgőkígyó Észak-Amerika délkeleti részén honos Észak-Karolinától Florida déli csücskéig, nyugaton pedig a Mexikói-öböl partvidéke mentén Louisiana délkeleti részéig. Ez a faj kedveli a hegyvidéki fenyőerdőket, fenyő- és pálmaligeteket, homokdűnéket, mocsarakat. Egyes helyeken a gyémánt csörgőkígyók a georgiai üregteknős által készített odúkban húzódnak meg a meleg nyári napokon és a teleket is itt vészelik át.
Megjelenése[szerkesztés]
.jpg)
A gyémánt csörgőkígyó a texasi csörgőkígyó mellett a legnagyobb és legnehezebb faj a nemen belül. A legnagyobb ismert példány 2,4 méter hosszúságú és 15,4 kilogramm tömegű volt.[1] Az átlagos hosszúságuk 1,1 és 1,7 méter között van,[2] tömegük pedig kb. 2,3 kilogramm.[3] Kivételes esetben a tömegük meghaladhatja az 5,12 kilogrammot.[4]
A faj mintázata barna, barnásszürke vagy olajzöld alapon 24-35 sötétbarna vagy fekete gyémánt alakú folt, némileg világosabb középponttal. A has sárgás színű sötét foltokkal az oldalak mentén. A fejen fehér és sötétbarna sávok váltakoznak.
Életmódja[szerkesztés]
Ez a faj napközben általában földalatti üregekben rejtőzik, és kora reggel vagy késő délután kezd aktívvá válni. Ilyenkor a napon sütkérezik, hogy kellőképpen felmelegedjen az esti vadászat előtt. A gyémánt csörgőkígyó aktívan és lesben állva is vadászik. A zsákmányállatai főként nyulak és rizspatkányok (Oryzomys), de a madarak is megtalálhatóak az étrendjében. A kígyó miután megmarta a prédát, szabadon engedi azt és a szagnyomát követi. A fiatal példányok egerekkel és gyíkokkal táplálkoznak. Ha fenyegetve érzi magát, akkor a faj a csörgőjével jelez. Azonban az egyedenként változó, hogy milyen közel engedi a betolakodót (egyes példányok már 6-9 méteres távolságból csörögnek). Közvetlen veszély esetén a csörgőkígyó S-alakúvá görbíti teste elülső felét, és felkészül a marásra. A testhossza harmadának megfelelő távolságra is ki tud csapni ebből a testhelyzetből. Azonban ha esélyt kap rá, a kígyó inkább visszavonul a támadás helyett. De ritka estekben, ha meglepetésszerű támadás éri a fajt, akár figyelmeztető csörgés nélkül is odamar. A fiatal példányokra a ragadozó madarak és más kígyók jelentik a legnagyobb veszélyt. A gyémánt csörgőkígyó kiváló úszó, de képes fára is mászni.
Szaporodása[szerkesztés]
A gyémánt csörgőkígyó, akárcsak a többi faj a Crotalus nemből, tojással szaporodik. A vemhesség 6-7 hónapig tart, és átlagosan 12 utód jön a világra. Habár az utódok néhány órát, esetleg néhány napot az anyával maradnak, az életben maradási esélyük elég alacsony. A frissen kikelt példányok hossza 30-36 centiméter, és hasonló a megjelenésük a felnőtt egyedekéhez, kivéve hogy a faruk végén egy apró képződmény van a csörgő helyett.
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
A faj jelenleg nem veszélyeztetett, de az élőhelyének elvesztése, az emberi terjeszkedés és a vadászat miatt az egyedszáma csökkenőben van.
Fogságban[szerkesztés]
A gyémánt csörgőkígyó akár húsz évig is élhet, de a vadonban általában alacsonyabb a faj várható élettartama.
A felnőttként befogott példányok tartása sokkal nehezebb, mint a fogságban születetteké. A fogságban tartott példányok száraz és jól szellőző terráriumot igényelnek búvóhellyel és 23-27 ℃-os hőmérséklettel.
Mérge[szerkesztés]
Bár nem kifejezetten agresszív, a gyémánt csörgőkígyó az egyik legveszélyesebb észak-amerikai kígyófaj. Mérge a szöveteket roncsolja és erős vérzést okoz. Szerencsére van hatékony ellenméreg.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Klauber, LM. Rattlesnakes: Their habits, life histories, and influence on mankind., 2nd, Berkeley, CA: University of California Press (1972)
- ↑ U.S. Navy. 1991. Poisonous Snakes of the World. US Govt. New York: Dover Publications Inc. 204 pp. ISBN 0-486-26629-X.
- ↑ Archivált másolat. [2013. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 21.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 21.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Crotalus adamanteus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
