Gyémánt csörgőkígyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyémánt csörgőkígyó
Crotalus adamanteus (5).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Viperafélék (Viperidae)
Alcsalád: Crotalinae
Nem: Crotalus
Faj: C. adamanteus
Tudományos név
Crotalus adamanteus
Palisot de Beauvois, 1799
Szinonimák

Crotalus adamanteus

  • Crotalus rhombifer Latreille In Sonnini & Latreille, 1801
  • Crotalus rhombiferus Brickell, 1805
  • Crotalus adamanteus var. adamanteus Jan, 1858
  • C[audisona]. adamantea Cope, 1867
  • Crotalus adamanteus adamanteus Cope, 1875
  • Crotalus adamanteus pleistofloridensis Brattstrom, 1954
  • Crotalus giganteus Brattstrom, 1954
  • Crotalus adamanteus Klauber, 1956
Elterjedés
C. adamanteus map.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyémánt csörgőkígyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyémánt csörgőkígyó témájú kategóriát.

A gyémánt csörgőkígyó (Crotalus adamanteus) a hüllők (Reptilia) osztályának a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjához, és a gödörkésarcú viperák (Crotalinae) alcsaládjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyémánt csörgőkígyó Észak-Amerika délkeleti részén honos Észak-Karolinától Florida déli csücskéig, nyugaton pedig a Mexikói-öböl partvidéke mentén Louisiana délkeleti részéig. Ez a faj kedveli a hegyvidéki fenyőerdőket, fenyő- és pálmaligeteket, homokdűnéket, mocsarakat. Egyes helyeken a gyémánt csörgőkígyók a georgiai üregteknős által készített odúkban húzódnak meg a meleg nyári napokon és a teleket is itt vészelik át.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyémánt csörgőkígyó feje

A gyémánt csörgőkígyó a texasi csörgőkígyó mellett a legnagyobb és legnehezebb faj a nemen belül. A legnagyobb ismert példány 2,4 méter hosszúságú volt. Az átlagos hosszúságuk 1,1 és 1,7 méter között van, tömegük pedig kb. 2,3 kilogramm. Kivételes esetben a tömegük meghaladhatja az 5 kilogrammot.

A faj mintázata barna, barnásszürke vagy olajzöld alapon 24-35 sötétbarna vagy fekete gyémánt alakú folt, némileg világosabb középponttal. A has sárgás színű sötét foltokkal az oldalak mentén. A fejen fehér és sötétbarna sávok váltakoznak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a faj napközben általában földalatti üregekben rejtőzik, és kora reggel vagy késő délután kezd aktívvá válni. Ilyenkor a napon sütkérezik, hogy kellőképpen felmelegedjen az esti vadászat előtt. A gyémánt csörgőkígyó aktívan és lesben állva is vadászik. A zsákmányállatai főként nyulak és rizspatkányok (Oryzomys), de a madarak is megtalálhatóak az étrendjében. A kígyó miután megmarta a prédát, szabadon engedi azt és a szagnyomát követi. A fiatal példányok egerekkel és gyíkokkal táplálkoznak. Ha fenyegetve érzi magát, akkor a faj a csörgőjével jelez. Azonban az egyedenként változó, hogy milyen közel engedi a betolakodót (egyes példányok már 6-9 méteres távolságból csörögnek). Közvetlen veszély esetén a csörgőkígyó S-alakúvá görbíti teste elülső felét, és felkészül a marásra. A testhossza harmadának megfelelő távolságra is ki tud csapni ebből a testhelyzetből. Azonban ha esélyt kap rá, a kígyó inkább visszavonul a támadás helyett. De ritka estekben, ha meglepetésszerű támadás éri a fajt, akár figyelmeztető csörgés nélkül is odamar. A fiatal példányokra a ragadozó madarak és más kígyók jelentik a legnagyobb veszélyt. A gyémánt csörgőkígyó kiváló úszó, de képes fára is mászni.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyémánt csörgőkígyó, akárcsak a többi faj a Crotalus nemből, tojással szaporodik. A vemhesség 6-7 hónapig tart, és átlagosan 12 utód jön a világra. Habár az utódok néhány órát, esetleg néhány napot az anyával maradnak, az életben maradási esélyük elég alacsony. A frissen kikelt példányok hossza 30-36 centiméter, és hasonló a megjelenésük a felnőtt egyedekéhez, kivéve hogy a faruk végén egy apró képződmény van a csörgő helyett.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj jelenleg nem veszélyeztetett, de az élőhelyének elvesztése, az emberi terjeszkedés és a vadászat miatt az egyedszáma csökkenőben van.

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyémánt csörgőkígyó akár húsz évig is élhet, de a vadonban általában alacsonyabb a faj várható élettartama.

A felnőttként befogott példányok tartása sokkal nehezebb, mint a fogságban születetteké. A fogságban tartott példányok száraz és jól szellőző terráriumot igényelnek búvóhellyel és 23-27 ℃-os hőmérséklettel.

Mérge[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár nem kifejezetten agresszív, a gyémánt csörgőkígyó az egyik legveszélyesebb észak-amerikai kígyófaj. Mérge a szöveteket roncsolja és erős vérzést okoz. Szerencsére van hatékony ellenméreg.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Crotalus adamanteus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]