Gyárdűlő
Gyárdűlő Budapest egyik városrésze a X. kerületben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Budapest-Kőbánya délnyugati részén helyezkedik el. Határai: a Mázsa tértől a MÁV szolnoki vasútvonala - Száva utca - Üllői út - a MÁV hegyeshalmi vonala - Kőbányai út a Mázsa térig.
[szerkesztés] Történelme
1873-ban kapta a nevét a városrész, a környéken létesült gyárakról. A városrész történelmét a mai Mázsa tér környékén épült sertéspiac indította meg, amelyet 1861-ben adtak át, egy 20 holdas területen. Fokozatosan innen látták el egész Budapest sertésfogyasztását, hiszen a környéki gazdák ide hozták hízósertéseiket eladásra. A következő egy-két évtizedben a piac vonzáskörzete egyre bővült, az egész magyarországi, szerbiai, romániai sertésforgalom központjává vált, sőt, 1896-ban Bécs sertéshúsimportjának (évi 362 000 sertés) csaknem kétharmada (234 000 sertés) a kőbányai piacról származott, ráadásul egész Európában ismert. Ekkor már különböző létesítményeket, ún. sertésállásokat is építettek az állatok további hizlalására. Mintegy 100 000 hízót tarthattak egyszerre a kőbányai-gyárdűlői telepen, 120 holdnyi területen. A sertéspiac jövője viszont nem tarthatott sokáig, ugyanis 1892 májusában felütötte fejét a piacon a sertésvész. Ekkor a kormány karantént rendelt el, az állatokat csak budapesti fogyasztásra, azonnali vágással lehetett elvinni. A nyár folyamán rengeteg kényszervágást végeztek, teljesen kiürítették a telepet, viszont a kórban így is csaknem 15 000 sertés pusztult el. Novemberben a telepet fertőtlenítették, decemberben ismét megindult a kereskedelem, ekkor 25 000 sertést tartottak itt egy időben. Nemsokára viszont újból megjelent a sertésvész, ekkor a külföldi piacokon véglegesen betiltották a kőbányai sertések behozatalát. Utána tehát a piac forgalma visszakorlátozódni kényszerült Budapest ellátására.
A XIX. század végén az iparosodás növekvő üteme Budapestre szívta a falusi lakosságot, melynek hatására a XX. század elejére lakásínség lépett fel. Kőbányán az első szükséglakásokat 1886-ban épültek.[1] 1911-ben a Ceglédi út 6-26. szám alatti telken 17 kétszintes házat[1] - egyszobás illetve egy szoba-konyhás lakást - építettek.[m 1] Az 1930-as években a kőbányai lakosság 8-10%-a lakott a szükséglakásokban. 1932-ben a Bihari út 8/c címen is felépült egy 216 egyszobás lakást tartalmazó épület, mely a mai napig fennmaradt. A Ceglédi úti szükséglakásokat az 1970-es évek derekára felszámolták.
Az 1950-es évek derekán a városrész déli oldalán, az Üllői út-Zágrábi utca-Ceglédi út-Száva utca által határolt területen[2] épült a tiszti lakótelep szocreál stílusban, négy emeletes, néhol jellegzetesen íves betonházakkal.
Gyárdűlő második újkori lakótelepe az 1978-ban épült a Ceglédi úti szükséglakások helyén az V. ötéves terv keretében. A lakótelep, eltérően más városrészek paneltömbjeitől, csupán három nyolclépcsőházas (Bihari út, Kékvirág utca[m 2], Balkán utca) és egy hatlépcsőházas (Somfa köz), tíz emeletes épület található, eltolt négyzet alakban. 1986-ban a lakótelep keleti oldalára három egylépcsőházas, szintén tíz emeletes lakóház épült. A lakótelepen összesen 1152 lakás található, kb. 3500 lakossal.
1981-re készült el a Ceglédi úti postásszálló[3], illetve a Zágrábi úti óvoda.[3]
[szerkesztés] Megjegyzések
- ↑ Vö.: Látványos archív fotósorozat a Ceglédi útról
- ↑ Korábbi nevén Rabinovits József utca. A lakótelep elkészülését követően, 1978. november 29-én került sor egy mészkő anyagú emléktábla felavatására, melyet az utca névadójának Rabinovits József (1884-1940) tiszteletére helyeztek el, a lakótömb Somfa köz felőli végfalán.
[szerkesztés] Források
- Budapest teljes utcanévlexikona, Dinasztia Kiadó - Gemini Kiadó, Budapest, 1998. ISBN 963-657-176-7
- Vörös Károly, Spira György: Budapest történelme IV. (a márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
- Dr. Szalai György: Kőbánya története, Budapest X. Kerületi Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, 1970.
