Guillaume Farel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guillaume Farel
Farel szobra a neuchâteli kollégium előtt

Guillaume Farel (Gap, Franciaország, 1489. – Neuchâtel, Svájc, 1565. szeptember 13.) francia reformátor, aki leginkább arról ismert, hogy ő győzte meg Kálvin Jánost 1536-ban, hogy maradjon Genfben, illetve hogy az 1538-as száműzetése után térjen vissza. Együttes befolyásuk alapján a genfi önkormányzat teokratikus állammá alakult át, amelyet protestáns Róma néven is emlegettek, ahol a protestánsok menedéket találtak, és a nem protestánsokat üldözték. Kálvinnal együtt Farel misszionárius prédikátorok nevelésével foglalkozott, akiknek az lett volna a küldetése, hogy a protestáns ügyet más országokban - különösen Franciaországban - terjesszék.

Farel szenvedélyes prédikátor volt és a római katolikus egyház energikus kritikusa. A franciaországi reformáció első éveiben a reformista katolikus pap, Jacques Lefèvre d’Étaples tanítványa volt. Lefevre-rel együtt a meaux-i püspök által szervezett Cercle de Meaux (meaux-i kör) tagja volt. A püspök több evangéliumi alapokon álló humanistát hívott meg gyülekezetébe, hogy reformprogramját megvalósítsa. Ezek közé a humanista tudósok közé tartozott Josse van Clichtove, Martial Mazurier, Gérard Roussel és François Vatable. A meaux-i kör tagjai eltérő mértékben voltak tehetségesek, de mindannyian hangsúlyozták a bibliatanulmányozás fontosságát és a teológia visszatérését a korai keresztény alapokhoz. Míg Lefevre munkatársaként Meaux-ban dolgozott, Farel a lutheránus eszmék hatása alá került, és lelkes terjesztőjükké vált. Miután a Sorbonne elítélte, Farel Dauphiné tartományban folytatta az evangelizálást.

Írásaiban elítélte a képek imádatát, és az ebből származó viták következtében Svájcba kellett szöknie. Zürichben Ulrich Zwinglinél, illetve Strasbourgban Martin Bucernél időzött. 1530-ban meggyőzte Neuchâtelt, hogy kövessék a reformot.

1532-ben Genfben telepedett le, ahol lelkészként szolgált, és ő hívta Kálvint a városba. Később Kálvinnal kenyértörésre került a sor az eucharisztiáról vallott eltérő nézeteik miatt. 1538-ban Genfben felfüggesztették állásából, részben a makacs elvei miatt, és Neuchâtelbe vonult vissza. Ott is halt meg 1565-ben.

Bár sokat írt, íróként nem hagyott maga után nagy nevet. Tevékenységének jelentősége mindenekelőtt szenvedélyes igehirdetésében és a támadásokkal szembenéző bátorságában állt. Dogmatikai kérdésekben szelíd és egységességre törekvő volt, de a gyülekezeten belül a legszigorúbb erkölcsi fegyelmet követelte.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sommaire, c'est une briève déclaration d'aucuns lieux fort necessaires à un chacun chrétien, pour mettre sa confiance en Dieu et à ayder son prochain, 1534
  • Du vrai usage de la croix de Jésus Christ et de l'abus et idolatrie commise autour d'icelle et de l'authorité de la parole de Dieu et des traditions humaines, 1540

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Guillaume Farel témájú médiaállományokat.