Guillaume Dupuytren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guillaume Dupuytren

Guillaume Dupuytren [ejtsd: düpüitren] (Pierre-Buffière, 1777. október 5.Párizs, 1835. február 8.) báró, francia sebész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsban tanult, itt működött a Hôtel-Dieu-ben, melynek 1815-ben első sebésze volt. 1812-ben az egyetemi sebészeti tanszékre nevezték ki. Első volt a franciák közt, aki a nagy verőerek lekötését traumatikus aneurizmáknál eszközölte; hasonlóképp egyike volt az első sebészeknek, akik idült ficamok beigazítását megkisérlették. 1832-ben az égési fokozatokat hat súlyossági fokra terjesztette ki,[1][2] és ő volt az első abban, hogy az égési sérülés kiterjedése alapján állított fel prognózist.[3]

Foglalkozott szembajokkal is, különösen a könnyfisztulák gyógyításával. A sebészet minden részére kiterjedt figyelme, szorgalma, ügyessége és tudományossága a Hôtel-Dieu-t, de magát a francia sebészetet is igen magas színvonalra emelte. Udvari sebésze volt XVIII. Lajosnak és X. Károlynak. 1869-ben szülővárosában szobrot emeltek emlékére.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leçons orales de clinique chirurgicale faites á l'Hôtel-Dieu de Paris (1831-33);
  • Traité théorique et pratique des blessures par armes de guerre (1834);
  • Mémoire sur une maniére nouvelle de pratiquer l'opération de la taille (1836).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; nincs megadva szöveg a(z) TBCChp1 nevű ref-eknek
  2. Wylock, Paul. The life and times of Guillaume Dupuytren, 1777-1835. Brussels: Brussels University Press (2010). ISBN 9789054875727 
  3. Dr. Mészáros Gábor (2004.). „Az égési sérülések kezelésének története II.” (Sebkezelés sebgyógyulás V. évfolyam 2. szám), Kiadó: Magyar Sebkezelő Társaság. Hozzáférés ideje: 2014. március 13.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]