Guano Apes

Guano Apes
Információk
Eredet	Göttingen, Németország
Aktív évek	1994 - 2005 2009 -
Műfaj	Alternatív rock
Kiadó	GUN/Supersonic Records
Tagok
Sandra Nasić Henning Rümenapp Stefan Ude Dennis Poschwatta
A Guano Apes együttes weboldala

Guano Apes egy német alternatív rock együttes Göttingenből.

Történet

A kezdetektől az első sikerekig

A zenekar története 1994-ben Göttingenben kezdődött, amikor Henning Rümenapp, Stefan Ude, és Dennis Poschwatta megalapította közös együttesét. Később aztán Dennis egyik haverja bemutatta nekik Sandrát, aki végül csatlakozott a csapathoz.

A kiugrási lehetőségre 1996-ban került sor, amikor megnyerték a VIVA és a Radio ffn által szervezett "Local Hero" tehetségkutató versenyt. A díj egy videoklip elkészítésének a lehetősége volt, valamint egy kis kiadóval kötendő lemezszerződés. A tehetségkutatón is elhangzó, majd hamarosan a zenekar első kislemezeként megjelenő Open Your Eyes című dal hamar fel is került a német toplistákra. Sőt, a kislemez 30 hétig tartotta magát a Top100-as listán.

A siker következtében a Guano Apes leszerződött a Gun Records lemezkiadóval, melynek nyomán 1997-ben kiadták a Proud Like A God című első nagylemezüket. A lemez támogatására újra megjelentették első kislemezüket, mely ismételten felkerült a német slágerlistákra. A végleges áttörést az együttesnek az 1998-as ausztriai Snowboard Világbajnokság hivatalos számává váló Lords of the Boards című dal hozta meg. Mindkét kislemez 1999-re arany-lemezzé vált, míg az első nagylemez platina-státuszt ért el Németországban. Mindemellett a Lords of the Boards videója 1999-ben megkapta a legjobb zenei videó ECHO-díját.

A zenekar stílusát az első perctől kezdve a kompromisszumok nélküli, kemény gitár-riffekre alapozott, az alternatív rock mellett a punk vagy a rap stíluselemeit is magán hordozó önkifejező előadásmód jellemezte. A korabeli férfiak dominálta rock-bizniszben ugyanakkor kifejezetten üdítően hatott, hogy egy karizmatikus nő, Sandra Nasic állt a mikrofonállvány mögött.

Zenei útkeresés és feloszlás

Az első sikerek nyomán folyamatosan koncertező zenekar többször is eljutott Magyarországra, felléptek mind a Sziget Fesztiválon, mind a Petőfi Csarnokban. Mindemellett hozzáláttak második nagylemezük munkálatainak is, melynek beharangozásaként látott napvilágot a Big in Japan című maxi, mely az Alphaville egykori slágerének feldolgozását tartalmazta. Ennek sikere ellenére a Don't Give Me Names nevet viselő második album már nem tudta az első lemez közönségsikerét megismételni, Németországban is mindösszesen aranylemez státuszt ért el. A szakma ugyanakkor ismételten díjazta a zenekart, a lemez alapján ugyanis nemcsak az MTV Video Music Awards-on aratott győzelmet, de megkapta a 2001. évi legjobb német rock-csapat ECHO-díját is. Miközben a zenekar folyamatosan koncertezett, 2002-ben promóciós tevékenységük, lemezeik külalakja és honlapjuk is elismerést nyert, ugyanis a német ECHO-díjátadón ők vehették át a legjobb internetes jelenlét díját.

Külön érdekességet jelentett 2001-ben az énekesnő, Sandra Nasic közreműködése a finn csellósok, az Apocalyptica egyik kislemezén, mely ismét komoly sikert hozott.

Nemcsak az énekesnő kereste az új utakat, de a második nagylemez is igyekezett új irányba nyitni a zenekar stílusát. Ez a próbálkozás különösen érződött a 2003-ban megjelent a harmadik nagylemezen. A Walking On A Thin Line címet viselő album az eddigi crossover hatások mellett a hagyományos rock elemeit helyezte előtérbe, egyre dominánsabbá vált a karizmatikus énekesnő Sandra Nasic extravagáns hangja (pl. You Can't Stop Me), sőt a zenekar egy valódi balladával is megajándékozta rajongóit a Quietly című szám esetében.

Ugyanakkor még ebben az évben bejelentették, hogy a zenekar életében pihenésre lenne szükség, amelyre egy koncert-felvételeket tartalmazó válogatáslemez kiadásával (Live) vonultak. 2004-ben még egy-két kisebb fesztiválon vállaltak ugyan fellépést, de erejükből már csak egy három új dalt tartalmazó maxi (Break the Line) és a legnagyobb slágereiknek tekinthető számokat tartalmazó válogatás-lemez kiadására tellett (Planet of the Apes).

Az utolsó koncertturné 7 állomása németországi helyszínekkel 2005 februárjában zajlott le, majd a négy zenekartag saját utakra lépett. Hattyúdalként megjelentették az 1994-95-ös évek demo-felvételeit tartalmazó Lost (T)apes című kiadványt. A feloszlás okait utólag a dobos, Dennis Poschwatta elsősorban az énekesnő, Sandra zenéhez való viszonyának megváltozásában, a mindent irányítani szándékozó hozzáállásában és a bevételek eloszlása körüli vitákban látta.

Élet a Guano Apes után

A feloszlás után a korábbi válogatás-lemezt és a demo-kiadványokat tartalmazó lemezt 2006 decemberében egy gyűjtemény-albumban ismételten megjelentettek The Best and the Lost (T)apes címen. Dennis új zenekart hozott létre Tamoto néven, melynek első lemezén Stefan is közreműködött. Majd a Guano Apes három férfitagja Charles Simmons énekessel az iO nevű formációban élte ki művészi ambícióit, első lemezük For The Masses címen 2008-ban jelent meg. Természetesen Sandra Nasic is első szóló albumán dolgozott, ennek első kislemeze Fever címen 2007 tavaszán látott napvilágot, majd még az év szeptemberében a nagylemez is elérhetővé vált Signal néven.

Újjáalakulás

2009 februárjában a Nova Rock elnevezésű osztrák fesztivál honlapján jelent meg először a hír, hogy az együttes fel fog lépni a miklóshalmai fesztiválon. Ezt követően az együttes hivatalos honlapján sorra jelentek meg az európai fesztivál-fellépések időpontjai, melyek közül kiemelkedett a német Rock am Ring- és a Rock im Park-szereplés.

A kvartett visszatérő-lemeze 2011 áprilisában jelent meg Bel Air címmel és elsősorban a német nyelvterületen komoly sikereket könyvelhetett el, Németországban megjelenése hetében az első helyre katapultált és hat hétig tartotta magát a slágerlistán. Az új album fogadtatása vegyes volt, a rajongókat is megosztotta a letisztult, kevesebb "crossover" elemmel tarkított, annál több szintetizátort és soft rock stílusjegyet, rádióbarát és "robbanásmentes" érzéseket felvonultató album.

Az újjáalakul együttes az új lemezzel nemcsak az európai fesztiválokat célozta meg 2011-ben, de komoly megtiszteltetést jelentett számukra, hogy meghívást kaptak a legendás Montreux-i Jazz Fesztiválra , majd ősszel saját, Magyarországot is érintő turnéra indulnak.

Tagok

• Sandra Nasić - ének
• Henning Rümenapp - gitár
• Stefan Ude - basszus
• Dennis Poschwatta - dob

Diszkográfia

Albumok

• Proud Like a God (1997)
• Don't Give Me Names (2000)
• Walking on a Thin Line (2003)
• Guano Apes - Live (2003)
• Planet of the Apes (2004)
• Lost (T)apes (2006)
• Bel Air (2011)

Kislemezek

• Open Your Eyes (1997)
• Rain (1998)
• Lords of the Boards (1998)
• Don't You Turn Your Back on Me
• Big in Japan (2000)
• No Speech (2000)
• Living in a Lie
• Dödel Up (2001)
• Kumba Yo! (as Guano Babes featuring Michael Mittermeier) (2001)
• You Can't Stop Me (2003)
• Pretty in Scarlet (2003)
• Quietly (2003)
• Break the Line (2004)
• Oh What a Night (2011)

Egyéb kiadványok

• Guano T-Apes (VHS) (1998)
• Don't Give Me Names (VHS & DVD) (2000)
• Live (DVD) (2003)
• Guano Apes Single Collection (2003)
• Planet Of The Apes / The Documentary (DVD)(2005)

Külső hivatkozások

• Official site
• German fanpage
• Russian fanpage