Guérande

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guérande
Guerande Tor.jpg
A Saint-Michel kapu
Guérande címere
Guérande címere
Közigazgatás
Ország  Franciaország
Régió Loire-mente
Megye Loire-Atlantique
Kerület Saint-Nazaire
Kanton Guérande
Polgármester Christophe Priou (2008- )
INSEE-kód 44069
Népesség
Teljes népesség 15 534 fő (2010)[1] +/-
Népsűrűség 191 fő/km²
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Guérande  (Franciaország)
Guérande
Guérande
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 47° 19′ 12″, ny. h. 2° 25′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 12″, ny. h. 2° 25′ 12″
Guérande weboldala

Guérande (breton nyelven Gwenrann) középkori város, Nyugat-Franciaországban, Loire-Atlantique közigazgatási térségben. 2004 óta viseli Franciaország kulturális és történelmi városa címet. Guérande városfala az egyik legjobb állapotban lévő középkori városfal. Ennek a hossza eléri 1333 métert.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elhelyezkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guérande körül levő főbb városok keletre (19km-re és 80 km-re) Saint-Nazaire és Nantes, nyugatra pedig Vannes (70 km-re).

A város a Guérande-i félszigeten van, amit nyugatról az Atlanti-óceán, keletről a Brière-i Regionális Természetvédelmi Terület, északról a Vilaine folyó, délről a Loire torkolata határol.

Guérande a félsziget szívében (franciául: Presqu'île guérandaise) van olyan városokkal egyben, mint La Baule, Le Croisic, Pornichet, Batz-sur-Mer, Le Pouliguen, és Piriac.

Guérande számokban: népesség: 15.356 fő (2007-es népszámlálás), terület: 8.144 hektár, 32 város és falvak: a legnagyobbak: Saillé, Clis, Careil és La Madeleine, és 2000 hektár sós mocsár.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őskor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Körülbelül a fele a megmaradt megalitikus emlékeknek a Département Loire-Atlantique-nek, a félszigeten található, ami miatt őstörténeti szempontból fontos hely.

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vaskor végén 2 törzs megszállása alatt volt, északon, a Vilaine folyóig a Vénètes törzs, délebbre pedig, a Loire folyóig a Namnètes törzs uralta. Mivel vízi utakkal van körülvéve, a félsziget fontos találkozási pontot képviselt a törzsek számára. Ilyen vízi közlekedési vonal volt a Vilanie folyó, amit a Redones és Vénètes törzsek, a Loire folyó, amit Namnètes és Pictons törzsek, az Atlanti-óceán, amit a Vénètes törzs és a görögök használtak.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkor alatt a város gazdag volt történelemben, fontos eseményekben. Pays Guérandais fővárosa volt, az ősi Bretagne hercegség régiójának.

1343-ban, a breton örökösödési háború alatt, Charles de Blois parancsnoksága alatt lévő csapatok Guérande-ban végzett pusztításait követően, Jeans de Montfort követelte, hogy a város legyen az erődítmények fejlesztése által megfelelően védve. Nem sokkal ezután a munka elkezdődött és több, mint egy századon át folytatódott, hogy a város építészete a legújabb tüzérségi fejlesztéseket tükrözze. Ezek a falak II Duke François (Anne de Bretagne apja) uralkodása alatt lettek felavatva, néhány hónappal a halála előtt.

A bretoni örökösödési háború végén, a békeszerződést Guérande-ban írták alá 1365-ben. Ez a szerződés vetett véget a háborúnak Charles de Bois (és felesége Joanna de Penthièvre) és a következő herceg, IV John között. Ezután, 1381-ben, egy második szerződést is aláírt IV John és VI Charles, Franciaország királya. Ez a régi falakkal körülvett város (franciául vieille ville) csaknem hibátlan falakkal van határolva, 4 erődített kapuja van és 10 tornya.

Újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guérande térképe

Guérande-t rendszeresen látogatták meg Breton uralkodók, mint például Anne de Bretagne hercegnő. 1532-ben, Anne de Bretange és VIII Charles (akivel Guérande adója is járt) házassága után a város a Francia Királyság része lett.

A XVII. és a XVIII. század alatt a város átalakult, polgári házak jelentek meg a XV. és XVI. század házai helyett. 1868-ban épült a Saint-Aubin közterén Les Halles-nak nevezett épület, amely méltó volt közönség fogadására. Ezek a házak képviselik kb. az 50%-át a ma is látogatható épületeknek.

Breton nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ba a gyermekek 2.02%-a részesült két tannyelvű alapfokú oktatásban.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Population municipale (francia nyelven). INSEE