Grigorij Pavlovics Pjatyigorszkij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grigorij Pavlovics Pjatyigorszkij
Életrajzi adatok
Született 1903. április 17.
Jekatyerinoszlav
Elhunyt 1976. augusztus 6. (73 évesen)
Los Angeles
Pályafutás
Hangszer cselló
Tevékenység zeneművész

Grigorij Pavlovics Pjatyigorszkij (oroszul Григорий Павлович Пятигорский; Jekatyerinoszlav, 1903. április 17.Los Angeles, 1976. augusztus 6.) orosz gordonkaművész. Gregor Piatigorsky néven Amerikában vált világhíressé.

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dnyeper folyó menti Jekatyerinovszlávban (ma Dnyipropetrovszk, Ukrajna) nőtt fel zsidó családban. Először apjától tanult zongorázni és hegedülni. Amikor először meghallotta a cselló hangját, elhatározta, hogy megtanul gordonkázni is. Maga kezdett egy játékhangszer építésébe, majd hétévesen kapott egy igazi csellót. 13 éves volt, amikor kitört az orosz forradalom. A Moszkvai Konzervatóriumban ösztöndíjat kapott, tanárai Alfred von Glehn és Anatolij Brandukov voltak. Közben helyi kávéházakban zenélt, de játszott a Lenin Kvartettben (Lev Zeitlin, Ferdinand Krisch, Grigorij Pjatyigorszkij, Abram Jampolszkij) is. Keresetét tanulmányai folytatására fordította, emellett a keresett összegből segítette családját. 15 éves korában a Moszkvai Nagyszínház (Bolsoj) zenekarának tagja lett. Mivel a szovjet hatóságok nem engedték, hogy külföldön folytassa tanulmányait, át akart szökni a határon más zenészekkel együtt. Sikerült ép bőrrel megúszniuk a dolgot és Lengyelországban maradhattak, de Pjatyigorszkij gordonkája megsemmisült. 18 évesen Berlinben és Lipcsében Hugo Beckernél és Julius Klengelnél tanult. Közben megélhetése érdekében egy orosz kávéházban zenélt egy trió tagjaként. Itt hallotta meg játékát Emanuel Feuermann és Wilhelm Furtwängler, akinek ajánlására a Berlini Filharmonikus Zenekar első csellistája lett.

Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1929-ben járt először New Yorkban. 1937-ben Ann Arbor-ben, Michiganben feleségül vette Jacqueline de Rothschildot. Franciaországba költöztek, ahonnan azonban hamar vissza kellett menniük az Egyesült Államokba a német megszállás miatt. Elizabethtownban, az Adirondack-hegységben telepedtek le, ahol 1940-ben megszületett fia, Joram. 1941 és 1949 között a Curtis Institute of Music vezetője volt. Pjatyigorszkij nagyon sokat kamarázott pl. Arthur Rubinsteinnel, William Primrose-zal és Vladimir Horowitz-cal. 1965-ben tették közzé Csellóval a világ körül című könyvét. 1976-ban, Los Angelesben tüdőrákban halt meg.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pjatyigorszkij nagy sakkdrukker volt. A második felesége (Jacqueline) az 1957-es sakkolimpián az amerikai csapat tagja volt. Pjatyigorszkij két sakktornát szervezett, 1963-ban (Los Angeles), és 66-ban (Santa Monica) Pjatyigorszkij Kupa néven. Az elsőt holtversenyben Paul Keres és Tigran Petroszjan nyerte, a másodikon Borisz Szpasszkij fél ponttal előzte meg Bobby Fischert.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap