Gregory Bruce Jarvis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gregory Bruce Jarvis
Gregory Jarvis (NASA) cropped.jpg
Született
1944. augusztus 24.
Detroit
Elhunyt
1986. január 28. (41 évesen)
Cape Canaveral
Foglalkozása mérnök
űrhajós
tiszt
Iskolái University at Buffalo, The State University of New York
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gregory Bruce Jarvis témájú médiaállományokat.

Gregory Bruce Jarvis (Detroit, Michigan, 1944. augusztus 24.Cape Canaveral, Florida, 1986. január 28.) amerikai űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1967-ben az University of New York at Buffalo keretében villamosmérnöki oklevelet szerzett. 1969-ben a Northeastern University (Boston) megvédte diplomáját. A West Coast Egyetemen (Los Angeles) vezetési ismeretekből vizsgázott. A Raytheon Bedford Massachusetts vállaltnál dolgozva a SAM-D rakéta áramkörének tervezésével foglalkozott. A Légierő állományában a taktikai kommunikációs műholdak programjában dolgozott. 1973-ban kapitányként távozott a légierőtől. A Hughes Aircraft vállalatnál, a Space and Communications Group keretében a kommunikációs alrendszer mérnöke. 1975-ben a MARISAT F–3 műhold-program teszt és integrációs igazgatója. 1978-ban az Advanced Program keretében a SYNCON IV/LEASAT programon dolgozott. 1982-ben a telekommunikációs műholdak mérnök csoportjának igazgatója. A LEASAT program keretében több műholdat sikeresen helyeztek geoszinkron pályára.

A Hughes Communication Inc. vállalt megbízásából 1984. július 5-től a NASA Lyndon B. Johnson Űrközpontjában Louis William Butterworth; Steven Lee Cunningham; Gregory Bruce Jarvis és John Harrison Konrad egy csoportban részesült űrhajóskiképzésben. Gyorsított űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Első űrszolgálatára indulva összesen 1 percet 13 másodpercet (73 másodperc) töltött a levegőben. Az űrrepülőgép technikai hiba miatt felrobbant. A Challenger űrsikló 1986. január 28-án történt katasztrófája során vesztette életét.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

STS–51–L, a Challenger űrrepülőgép 10. repülésének rakomány felelőse.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselhette az űrhajós szárnyat.
  • Több polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]