Gregorián ének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gregorian szócikkből átirányítva)
Graduale Aboense

A gregorián ének (cantus gregorianus, cantus planus, cantus choralis) a római katolikus egyház egyszólamú, hangszerkíséret nélküli liturgikus kórus vagy szóló éneke latin nyelven. Az adott szöveg szerkezetének megfelelően tagolódik. Kötetlen ritmusú és az abszolút hangmagasságot sem rögzíti. Dallamai lépcsőzetes felépítésűek vagy kis hangközlépésekkel mozognak, helyenkénti ugrásokkal.

A szillabikus (szótagoló) és a melizmatikus éneklési mód váltogatása teremt egyensúlyt benne. Többnyire kis hangterjedelmű.

Az időszámítás kezdete körüli kor mediterrán zenekultúrájából, mégpedig a görög himnuszokból és az ókori zsidók zsoltáraiból fejlődött ki három fázisú rendező-szerkesztő munka során:

  • a 4. század második felében,
  • a 7. század elején I. Gergely pápa indítására – innen a gregorián név, és
  • a 8. század, a Karolingok idején.

A 9. századtól az ún. neumák segítségével vált leírhatóvá.

Hangnemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

tónus alaphang domináns hangterjedelem autentikus/plagális
1. tónus D A C-d autentikus
2. tónus D F A-a plagális
3. tónus E c D-e autentikus
4. tónus E A C-c plagális
5. tónus F c F-f autentikus
6. tónus F A C-c plagális
7. tónus G d F-g autentikus
8. tónus G c C-d plagális

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve 1993.
  • Dobszay László: Magyar Zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984.
  • Kelemen: A zene története 1750-ig 1991.
  • Rajeczky Benjámin: Mi a gregorián? 1981.
  • Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 963-330-634-5
  • A gregorián zene (főiskolai jegyzet Osvay Károlyné összeállításában)
  • Gülke: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok 1979.
  • Bárdos: Modális harmóniák 1979.
  • Jeppesen: Ellenpont 1975.