Gregersen Guilbrand

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A komáromi Erzsébet híd
A Nemzeti Színház

Gregersen Guilbrand (Strand, Norvégia 1824. április 17.Budapest 1910. december 24.) norvég származású magyar hídépítő.[1][2] Külföldön Gregersen Gudbrand néven ismert, a IX. kerületi emléktáblán is ebben a formában olvasható.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután kitanulta az ácsmesterséget, európai tanulmányútra indult, érintve Lipcsét, Drezdát, Prágát, majd Bécsben ellopták személyes holmijait, így került végül Magyarországra. 1847-ben érkezett Pest-Budára, ahol a vasútépítkezésbe kapcsolódott be. Nem sokkal később önálló feladatot kapott: ő építhette meg a Vág völgyében a vasúti hidat. Az 1848-as forradalom nagy hatással volt rá, így önkéntesnek jelentkezett a IV. mérnökcsapatba, ahol utásztisztként szolgált. Paksnál harminchat óra alatt épített fel egy pontonhidat, ami rekord. A szabadságharc leverése után Olaszországba menekült, ahonnan 1851-ben tért vissza. 1888-ban bejegyeztette saját cégét (Gregersen G. és Fiai Építõ Vállalat), ami egy 1865 óta működő cégen alapult. Híd- és vasútépítéssel foglalkoztak, Magyarországon számtalan vasútvonal, pályaudvar és vasúti híd megépítése fűződik a nevükhöz, pl. az 1861-ben megnyílt BudaNagykanizsa vasútvonal, a budai indóház vagy nagykanizsai és székesfehérvári pályaudvar fogadócsarnokai. Ő építette a komáromi Erzsébet hidat. Az 1857-ben átadott szolnoki vasúti hidat, Magyarország leghosszabb vasúti fahídját is az ő cége készítette. Ezt 1889-ben acélszerkezetűre cserélték le, mely építkezést szintén a Gregersen-építővállalat végzett. Emellett ácsmunkákkal is foglalkozott, az 1875-ben elkészült Nemzeti Színház asztalos- és ácsmunkáit is az ő irányításával végezték, akárcsak az Országház és a Szépművészeti Múzeum hasonló munkáit. Az 1879-es szegedi nagy árvíz után cége is részt vett a város újjáépítésében. Az ott végzett munkájáért nemesi címet kapott, valamint a Ferenc József-rend kitüntetettje lett.[1]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felesége Sümegh Aloyzia volt, 12 gyerekük született. Nemcsak idehaza, de hazájában is tevékenykedett, ő a szellemi atyja a norvég műszaki felsőoktatás tervének, melyhez pénzt is adományozott. Sokat tett a két ország közötti kapcsolat kialakításáért, a Gregersen-palotában működött sokáig a norvég konzulátus, melyet legkisebb fia vezetett. A család Szobon élt.[3]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tizenhat gyermekük volt: [forrás?]
György, Szob, 1854-1905, Bp. Hugó, Szob, 1855-1916, Bp. felesége Paula Leitgeb, gyermekek: Ragnhild Josephine, Hugo Josoph és Mario Nils, Szob, 1857-1951, Szob, felesége Luisza Hampel, gyermekek: Astrid, Helga Emma Luiza, Szob, 1860-1941, Bp. Férj: ?kos Ozorai Azary, gyermek: Luiza Ödön Audun, Szob, 1861-1903, Prága Margaretha Andrea, Szob, 1863-1941, Bp. férj: Marek Károly gyermekek: fent Hermine Gunda, Szob, 1864-1934, Bp. férj: Emil Kóderle, gyermek: Ödön Olga, Szob,1865-1865. Szob (Három napot élt.) András, Szob, 1865-1874, Bp. Anna, Bp. 1866-1959 Szob Gulbrand, Szob, 1868-1868 Szob (születése napján elhunyt) Ilka Luiza, Bp.1868-1868 Bp. (élt négy hónapot) Béla, Szob, 1875-1957, Bp. felesége: Margit Koos Sarolta Karolina, Bp. 1875-1942, Bp. férje István Wagner, gyermekek: István, György Endre Magnus Szob, 1877-1942, Bp. és Ilona Gregersen Bp. 1878-1965, Szob férj: Jenő Verebély, gyermek: Eleonora

Kitüntetései, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékét őrzi a budapesti Nemzeti Színházhoz vezető egyik sétány neve.[1]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]