Graz óvárosa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Graz városának történelmi központja
Világörökség
Graz Schlossberg Uhrturm 20061216b.jpg
Óratorony
Adatok
Ország Ausztria
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV
Felvétel éve 1999
Elhelyezkedése
Graz óvárosa (Ausztria)
Graz óvárosa
Graz óvárosa
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 15° 26′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 15° 26′ 11″

Graz óvárosa, vagy hivatalos megnevezéssel Graz városának történelmi központja Ausztria 1999 óta világörökségi védelmet élvező kulturális helyszíne, a stájer főváros, Graz (Grác) belvárosa. Az évszázadokon keresztül prosperáló, háborúktól kevésbé sújtott város jól megőrződött történeti magja sok tekintetben kettős arculatú: a Habsburg-uralom alatt álló, ún. monarchikus közép-európai városok szép példája középkori hangulatot árasztó, megkapó zugokkal, egyszerre mediterrán hangulatú és poroszosan szabályos település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az emberi megtelepedés első nyomait Graz környékéről a neolitikum korából ismerjük. A vidék a római korban lakatlan volt, csak néhány kereskedelmi és hadi út szelte át. A Római Birodalom összeomlását követően, a középkor korai évszázadaiban előbb az alpesi szlávok (a szlovének elődei), majd avarok telepedtek le itt. A mai óváros közepén emelkedő Schloßberg dombján még a szlávok építették fel Gradec várát, amelyet néhány ház és egy templom övezett. A vár szláv eredetű neve (jelentése ’kis vár’) szolgált a későbbi Grätz és a mai Graz névalakok előképéül. A 955. évi augsburgi csatáig a kalandozó magyarok vetették meg a vidéken a lábukat, amely később a német telepesek által még a 7. században alapított, a 10. századra már a Frank Birodalom tartományává vált Karintia (akkor még Karantanien) része lett.

Graz első írott említését 1128/1129-ból ismerjük. Ebben az időben indult virágzásnak a Traungau, majd a Babenberg család által birtokolt piacváros, köszönhetően a nagy számban betelepedő bajor kereskedőknek. A helyi nemesség mellett a városi polgárság java részét kézműves- és kereskedőréteg, valamint egy tekintélyes méretű, a 15. századig fennmaradó zsidó közösség alkotta. Az Ausztriát a Habsburg-örökösök között felosztó 1379-es neubergi egyezmény értelmében Graz III. Lipót osztrák herceg birtokába került, s fia, Ernő a várost Belső-Ausztria fővárosának tette meg, amely a későbbi évszázadokban is az uralkodók kedvelt tartózkodási helyének számított (noha 1457-ben Belső-Ausztria megszűnt, így Graz jelentősége némileg visszaesett). Különösen szívesen tartózkodott a stájerországi városban a 15. század második felében uralkodó III. Frigyes német-római császár, aki számos kiváltságban részesítette Grazot, több épületet emeltetett, és újraépíttette a Szent Egyed-templomot (a mai székesegyházat) is.

A 15. század végén Graz az Oszmán Birodalom fenyegető árnyékában találta magát, s a Magyarországon zajló végvári csatározások közelsége visszavetette a város fejlődését (1480-ban a törökök egészen Graz falaiig is eljutottak). A 16. század vallási összetűzések és a török hódítás állandósuló rémképe jegyében telt. Ez utóbbi miatt a század folyamán megerősítették és korszerűsítették a város védműrendszerét, többek között ekkor, 1559-ben nyerte el végső formáját a város egyik jelképe, az Óratorony is. I. Miksa uralkodásával, 1564-től Graz ismét az újjáalakult Belső-Ausztria fővárosa lett, dacára a török közelségének és a mind nagyobb viszályokat okozó reformációnak. A város lakóinak háromnegyede eddigre már áttért a protestáns hitre (később, 15941600 között a helyi protestáns iskolában tanított matézist és asztronómiát a század nagy alakja, Johannes Kepler is). 1572-ben az ellenreformációt támogató II. Károly osztrák főherceg hívására egy jezsuita misszió költözött a városba, s 1585-ben megalakult a jezsuita egyetem. A protestantizmus befolyása mind kisebb lett, 1600-ban pedig ki is tiltották a lutheránus hitet Graz falai közül. Bár a német-római császárok meghívására az elkövetkezendő évtizedekben számos itáliai építész érkezett a városba, 1618-ban II. Ferdinánd udvartartását a birodalom fővárosába, Bécsbe tette át, 1619-ben Belső-Ausztria végleg megszűnt, s Graz fejlődése megtorpant.

Noha a birodalom centralizációjának jegyében Graznak egyre kevesebb politikai szerep jutott, a török veszély 17. század végi elmúltával gazdasági és kulturális élete ismét fellendült. A város déli és délnyugati részei ekkor nőttek ki a földből, gyárak és bankok épültek, valamint a közeli mariatrosti kegyhely jóvoltából Graz egyfajta zarándoklati központtá nőtte ki magát. II. József 1782-es, szerzetesrendeket feloszlató szekularizációs rendelete után a Graz környéki tizenhat kolostorból kilencet ugyan bezártak, 1786-ban azonban a seckaui püspök, Joseph Adam Arco Grazba helyezte át egyházmegyéje székhelyét, s a Szent Egyed-templom is ekkortól székesegyház. A jezsuita rendet még korábban, 1773-ban feloszlatták, s egyetemük állami oktatási intézmény lett.

A helyszín[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]