Gravetti-kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gravetti-kultúra
Korszak fiatalabb őskőkor (felsőpaleolitikum)
Abszolút kormeghatározás (általános) kb. 31 000-25 000 évvel ezelőtt
Abszolút kormeghatározás (a Magyarországot felölelő régióban) 25 000-18 000 évvel ezelőtt
Kiterjedés Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa
Vezérleletek tompa hátú pengék, gravetti hegyek, rovátkolt csúcsok, kéz-negatívok, Vénusz-figurák

A gravetti-kultúra a felső-paleolitikum legfontosabb régészeti kultúrája, illetve régészeti korszaka Európában, amit az úgynevezett gravett-hegy jellemez. Egyes kutatók szerint ez egy kőből pattintott nyílhegytípus [1][2][3], de például a német Wikipédiában hivatkozott kutatók nem tartják bizonyíthatónak, hogy ezeket a hegyeket valóban nyílhegyként használták-e. A kultúra vadászai és gyűjtögetői nyomot hagytak Európa egymástól távol eső vidékein (a mai Franciaország, Dél-Németország, Ausztria, Csehország, Lengyelország és Ukrajna területein), egészen Szibériáig. A gravetti lelőhelyek keltezése mintegy 31 000-25 000 évvel ezelőttre esik, ami kalibrált keltezés szerint kb. Kr.e. 31 000-25 000 évnek felel meg.

A gravetti-kultúra az aurignacien kultúrát követte és a Weichsel, illetve Würm-glaciális második hidegmaximuma előtti lehűlési időszakra esett. A korai gravetti kultúrát a tompa hátú pengék és a gravett hegyek definiálják. A korai gravetti regionális kifejeződései a Périgordi IV (DK-Franciaországban), akárcsak a pavlovi-kultúra Morvaországban, Alsó-Ausztriában és Szlovákiában. Figyelemreméltó, hogy a keleti gravetti nagyobb gazdasági szakosodást és kifejezett technikai előnyt mutat a nyugati gravettihez képest. A későbbi gravettit (rovátkolt hegyek horizont) Willendorf – Kosztyonki kultúrának is nevezik, a willendorfi (Wachau) és a Don menti Kosztyonki lelőhelyekről. Dél- és Kelet-Európában a hidegmaximum után is továbbéltek a gravettis hagyományok ("epigravetti"), ami itt a nyugat-európai Magdaléni-kultúrával egyidejű és egészen a középső kőkorszakig (mezolitikum) meghatározta a kulturális változásokat.[4]

Elnevezés történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gravettien elnevezést 1938-ban Dorothy Garrod vezette be, a Dordogne megyei Bayac menti La Gravette sziklamenedékben lévő lelőhely után. Az új fogalom felváltotta mind Henri Breuil "Aurignacien inferieur" elnevezését Font-Robert lelőhely alapján, mind az aurignaci kultúra gravetti-hegy fázis elnevezést. Denis Peyrony dél-franciaországi osztályozásában a Périgordi IV. és V-nek felel meg. A gravetti időhorizontnak a dordogne-i paleolitikumbeli dominanciája miatt néha périgordinak rövidítik (a szint megjelölése nélkül).

Régészeti leltár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gravetti-kultúra tipikus kovakőeszköze a gravetti-hegy, egy keskeny csúcs, amit az egyik oldalán tökéletes élűre alakítottak, a másikon pedig tompa hátú. Feltehetően több ilyen élet helyeztek egymás után egy fanyélbe és nyírfagyantával rögzítették, hogy tüskés szigonyt kapjanak. Azt a kérdést, hogy abban az időben az íjat és a nyilat használták-e, megfelelő leletek hiányában nem lehet megválaszolni. Egyes régészek azt feltételezik, hogy a vékony kések és gravetti-hegyek csak hajítódárdákhoz illeszthették.

A legrégibb bumerángot 1985-ben fedezték fel az Obłazowa-barlangban lengyelországi Kárpátokban és radiokarbon keltezéssel mintegy 23 000 évesre becsülték. A gravetti időhorizont nyújtja ezenkívül a textíliák legrégibb bizonyítékait is. Dolní Věstonice-i égetett agyag töredékek fűzők, többféle textil kötés, csomó és háló lenyomatait tartalmazzák.

Vadászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadászzsákmányt főleg farkas, rénszarvas, mezei nyúl, sarki rókák és néhány más faj csont leletei jellemzik. A kisebb állatok aránya a zsákmányon belül jelentős volt. A mamutcsontok arány a morvaországi Pavlovban mindössze 7,5-18,9%-ot tett ki. Természetesen egy elejtett mamut - ami biztosan nehezebb és veszélyesebb zsákmány volt - sokáig táplálékul szolgálhatott a csoportnak. Az élelmiszerek rövid idejű tartósításának és tárolásának egyszerű módjait is feltételezni lehet ebben az időben. A vadászat mellett a halászat is elérhető élelmiszerforrás volt. Gábori Miklós a 20. századi magyar ősrégészet kiemelkedő alakja szerint a gravetti-kultúra embere Kelet-Európában elsősorban mamutra, Közép-Európában pedig elsősorban rénszarvasra vadászott.[5]

Gravetti művészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gravetti-kultúra mennyiségi és minőségi áttekintést ad a barlangfestészet csúcspontjáról. Különösen jól ismert gravetti időszaki barlangfestészeti technika a kéz-negatív, amikor a sziklafalnak támasztott kezet használták sablonként. Ezenkívül számos kis művészeti tárgy és ékszer is fennmaradt. Ezek közé tartoznak például állatfigurák (amelyeket először agyagból égettek ki, például Dolní Věstonicében, ahol az agyagból készült figurákat agyagból égették ki 800 C°-os hőmérsékleten. A gravetti korszakban vált az ékszer sírmellékletté, például Szungirban. A fiatalabb gravetti korszak (kb. 25 000-22 000 évvel ezelőtt) jellemzői a Vénusz-figurákként jegyzett női szobrok. A leletek gyakorisága és hasonlósága miatt (több mint 100 példány) egész Európában Szibériáig a korszakot "szobrocskák-horizont"-nak is nevezik. A figurák vagy mamutcsontból (pl. brassempouy-i Vénusz, moravany-i Vénusz) vagy égetett agyagból (pl. a Dolní Věstonice-i Vénusz) vagy oolitból (willendorfi Vénusz) készültek. Más Vénusz-figurákat sziklafalból kiemelkedő domborműként faragtak ki (pl. lausseli Vénusz.

Régészeti lelőhelyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[6]

  • Északkelet-Magyarország
    • Bodrogkeresztúr 28 .700 év
    • Arka két réteg: alsó réteg 18 700 év, felső réteg 13 000 év
  • Duna-kanyar vidéke
    • Pilismarót I. (Öregekdűlő), Pilismarót II. (Diós), Pilismarót III. (Pálrét),
    • Dömös - a táborhelyen rúdsátor alapja is előkerült
    • Budapest-Csillaghegy
    • A Duna-kanyar északi oldalán a telepnyomok kivétel nélkül a Duna menti legalacsonyabb teraszon helyezkednek el azokon a pontokon, ahol a rénszarvascsordák átkelőhelyei voltak (koruk: 17 000-18 000 év).
    • Dunántúl és a Duna-Tisza közének déli része (összefüggés Magyarországtól délre eső településekkel)
      • Ságvár-Lukasdomb - a Balatontól 10 km-re délre, a magyarországi gravetti-kultúra legfontosabb települése - alsó réteg 18 600, a felső 17 400 éves - a leletek között: agancsból készített kapák, illetve vágóeszközök, csákányfejek. Két különböző jellegű lakókunyhó maradványa. Ezek Magyarország területén a legrégebb mesterséges lakóépítmények.
      • Dunaföldvár 12 110 év (Würm-jégkorszak vége)
      • Szeged-Öthalom
      • Madaras (Magyarország)
      • Zalaegerszeg 12 125 év

Alsó-Ausztria

  • Willendorf in der Wachau
  • Aggsbach
  • Kamegg lelőhely Gars am Kamp mellett
  • Grub an der March-Kranawettberg
  • Krems-Hundssteig
  • Krems-Wachtberg

Szlovákia

  • Moraván (szlovákul: Moravany nad Váhom)

Csehország

  • Dolní Věstonice és Pavlov Dél-Morvaországban
  • Předmostí (Přerov keleti része) Észak-Morvaországban

Németország

Franciaország

  • Font-Robert
  • Gargas
  • La Ferrassie
  • La Gravette – típus lelőhely
  • Labattut (sziklamenedék)
  • Laugerie Haute
  • Laussel
  • Noailles
  • Pair-non-Pair
  • Pataud (sziklamenedék)
  • Terme-Pialat
  • Vignaud (sziklamenedék)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gábori, 1970. 30. o.
  2. Ezredfordulón 87. o.
  3. Múlt-kor
  4. Gábori, 1984. 107. o.
  5. Gábori, 1984. 108. old
  6. Gábori, 1984. 111-113. old

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ezredfordulón: Magyar régészet az ezredfordulón, Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály, Budapest (2003). Hozzáférés ideje: 2012. június 14. 
  • Gábori, 1970: Gábori Miklós: Az ötvenezer éves ember. In: A magyar régészet regénye. Panoráma, 1970.
  • Gábori, 1984: Gábori Miklós: A régibb kőkor Magyarországon. In: Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. Akadémiai Kiadó, Budapest 1984. II. fejezet.
  • Mult-kor: A modern ember legkorábbi európai szálláshelye [1]


További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gravettien című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.