Gratianus római császár
| Gratianus | |
 | |
| Gratianus aranysolidusa | |
| A Római Birodalom augustusa | |
| Uralkodási ideje | |
| 375. november 17. – 383. augusztus 25. (7 évig) | |
| Elődje | I. Valentinianus |
| Utódja | II. Valentinianus |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valentinianus |
| Született | 359 tavasza Sirmium |
| Elhunyt | 383. augusztus 25. (24 évesen) Lugdunum |
| Édesapja | I. Valentinianus |
| Édesanyja | Marina Severa |
| Testvére(i) | |
| Házastársa |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gratianus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gratianus, teljes nevén Flavius Gratianus (Sirmium, 359. április 18. vagy május 23. – Lugdunum, 383. augusztus 25.) római császár (367/375 – 383),[1] I. Valentinianus nagyobbik fia, II. Valentinianus bátyja.
Élete[szerkesztés]
Apja 367-ben, 8 éves korában augustusként társcsászárává tette és együtt uralkodtak nyugaton,[2] míg keleten a hatalom nagybátyjáé, apja öccséé, Valensé volt ekkor.[3] I. Valentinianus 375-ben ugyancsak augustusszá emelte az ekkor négyéves kisebbik fiát, II. Valentinianust is, majd meghalt. A tényleges hatalom nyugaton Gratianusé lett, öccsével mint társcsászárral, keleten pedig Valens uralkodott tovább.[4]
Apjához képest visszafogottan uralkodott, nem szorgalmazta a pogány templomok bezárását, földjeik elvételét, nem tiltotta a pogány kultuszokat.[5] 376-ban az Antiokheiában tartózkodó Valens engedélyezte a hunok elől menekülő nyugati gótoknak, hogy átkeljenek a Dunán és Trákia provinciában telepedjenek le. Engedély nélkül a keleti gótok egy része is követte őket, amiből ellátási gondok és egyéb gondok származtak. 378-ban Valens Konstantinápolyba ment és segítséget kért Gratianustól is. Nem várta be azonban megérkezését, mielőtt éppen Trákiába ért volna, megütközött a gótokkal. A hadrianopolisi csatában döntő vereséget szenvedett és elesett.[6]
Gratianus úgy érezte, hogy 8 éves öccsével nem tudja az egész birodalmat kormányozni, ezért 379. január 19-én Sirmiumban augustusként keleti társcsászárává tette Flavius Theodosiust, akit már az 5. századtól kezdve Nagy Theodosiusként emlegetnek a források.[7]
Gratianus visszavonult nyugatra, ahol hamarosan Maximus Britannia, majd Hispania és Gallia tényleges uraként trónkövetelőként lépett fel. Gratianust 383-ban meggyilkolták, jogszerű nyugati augustusként öccse, az ekkor 12 éves II. Valentinianus került hatalomra.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az emberiség krónikája
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 53. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 51. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 58. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 54. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 55–56. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 58. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 62. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4
- ↑ Az emberiség krónikája: Az emberiség krónikája. 5. (hely nélkül): Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 76 7
| Előző uralkodó: I. Valentinianus |
|
Következő uralkodó: II. Valentinianus keleti társcsászár: I. Theodosius ellencsászár: Maximus |
