Grassalkovich III. Antal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
gyaraki herceg Grassalkovich Antal (Pozsony, 1771. szeptember 12. – Gödöllő, 1841. szeptember 9.) birodalmi herceg, királyi kamarás, aranygyapjas vitéz, Csongrád vármegye főispánja
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
1771-ben született Grassalkovich Antal herceg és Esterházy Mária Anna grófnő egyetlen felnőtt kort megélő fiúgyermekeként. Édesapja azzal a megkötéssel kapott birodalmi hercegi rangot, hogy csak az elsőszülött fiúgyermek örökölheti a címet. Azonban az elsőszülött fiú, Antal, 7 évesen elhalálozott, s így nem maradt hercegi örökös. Később még két fiúgyermek született, de ők is elhaltak. Elkeseredett édesapja az uralkodótol kapott egy lehetőséget: ha a következő gyermek fiú lesz, örökölheti a birodalmi hercegi címet. Így született Grassalkovich Antal tulajdonképpen "már másodszor". A családi birtokokat rendkívüli adósságokkal terhelten vette át apja halála után. Apja példáját követve Bécsben élt, s Gödöllőre csak 1794-ben látogatott először vadászati célból. Később többször is tartózkodott itt. Roppant pazarló életmódot folytatott, ha lehet még apjánál is jobban. Többek között ő adományozta a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Színház telkét is, valamint az akadémiának is bőkezűen adományozott. Oly sokat költött, hogy 1827-ben fizetésképtelenné vált, majd a hatvani és a gödöllői uradalom zárgondnokság alá került. A birtokok zárgondnoka Lónyay János volt. Gyermek nélkül halt meg 1841-ben, gödöllői kastélyában.
[szerkesztés] Családja
1793. július 25-én feleségül vette Esterházy Leopoldina hercegnőt, de gyermekük nem született. Fiúörökös hiányában unokaöccse, Viczay Mihály gróf lett későbbi örököse.
[szerkesztés] Címei, kitüntetései
- királyi kamarás
- királyi belső titkos tanácsos
- aranygyapjas vitéz
- Szent István-rend nagykeresztje
- Csongrád vármegye főispánja
[szerkesztés] Birtokainak későbbi sorsa
Az 1827-ben már zárgondnokság alá került uradalom végnapjait élte. Mivel III. Antallal a Grassalkovich család kihalt, a birtokok sorsa kérdéses volt. A bécsi kastély és a Schönau an der Triesting-i uradalom magántulajdonba került. Gödöllői és hatvani uradalmait unokaöccse, Viczay Mihály örökölte, de ő nem bírta rettentő adósságait fizetni, így eladta egy bankárnak, báró Sina Györgynek. Később az ő fia, báró Sina Simon birtoka lett, majd egy belga konzorcium tulajdonába került, végül pedig az államosításig az uralkodócsalád birtoka volt.
Abban az időben Erzsébet királyné legkedveltebb magyarországi kastélya lett. Jelenleg a gödöllői kastélyban több múzeum is működik, parkja pedig arborétum. A hatvani kastélyt a belgáktól egy bizonyos Deutsch Ignác vette meg, majd az ő fia, Sándor hozta helyre saját céljaira az épület földszintjét. A kastély és parkja ma is szép, rendezett. A pozsonyi birtokok is uralkodói kézbe kerültek. A világháború, a későbbi államosítás és egyéb perek után jelenleg a pozsonyi kastély a szlovák köztársasági elnök rezidenciája.
[szerkesztés] Külső forrás
- Révai Nagy Lexikona (VIII. kötet)
