Granville, Manche
| Granville | |||
 |
|||
| A kikötő és a katedrális | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Franciaország |
||
| Régió | Alsó-Normandia | ||
| Megye | Manche | ||
| Kerület | Avranches | ||
| Kanton | Granville | ||
| INSEE-kód | 50218 | ||
| Irányítószám | 50400 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen +/- | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 0–67 m | ||
| Terület | 9,9 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Granville
Pozíció Franciaország térképén
|
|||
| é. sz. 48° 50′ 15″, ny. h. 1° 35′ 50″ | |||
| Granville weboldala | |||
Granville község Északnyugat-Franciaországban, Alsó-Normandia régióban, Manche megyében. Kis kikötőváros tengerparti fürdőhellyel, a helybeli lakosok Granvillais-nak is nevezik. Lakosainak száma 12 847 fő a 2009-es adatok szerint.
Tartalomjegyzék |
Földrajza [szerkesztés]
Granville a tengerbe mélyen benyúló sziklás félszigetre épült, az óváros még a régi városfalakat is megőrizte. 500 méteres mólója védi a kikötőbe befutó halászhajókat, yachtokat és azokat a motoros hajókat, amelyekkel a közeli Chausey-szigetekre lehet menni. Az utóbbi évtizedekben a nagyobb kereskedelmi konténer- és kőolajszállító hajók, s azok balesetei, ütközései a halászhajókkal egyre nehezítik a halászok életét, s szennyezik a Sant-Malo-i öböl vizét, Grandville tengerpartját is.
Granville nevezetessége: a La Manche-csatorna partján, sőt az egész világon itt mérik a legnagyobb különbséget apály és dagály között, mely erős áramlatokat idéz elő, s kedvezőtlenül befolyásolja a hajózást.
Éghajlata [szerkesztés]
Granville-ben gyakran tapasztalható köd, valamint keleti szél, amely veszélyes viharokat hozhat létre ősszel és télen.
Története [szerkesztés]
A város alapítása 12. századra nyúlik vissza, a normandiai régióval együtt sokáig inkább az angolokhoz tartozott, 1441-ben XI. Lajos francia király oklevélben rögzítette, hogy Granville francia település, de az angolok továbbra is kísérleteket tettek visszafoglalására 1645-ben és 1803-ban. Granville ellenállt a hugenották támadásainak 1695-ben, 1793-1796 közt a francia forradalom idején is heves harcok folytak itt (Vendée-i háború), mely több ezer halálos áldozatot követelt a polgári lakosság köréből is.
A második világháború idején a közeli szigetekről elfoglalták a németek, s kihasználták azokat az erőforrásokat, amelyeket a háborúban hasznosítani tudtak. Grandville 1945 augusztus 9-én szabadult fel.
1962-ben Saint-Nicolas-Prés-Granville-t Granville-hez csatolták.
Látnivalók [szerkesztés]
Az óváros őrzi a helység politikai és vallási történelmét.
Impozáns látványt nyújt a helység ősi temploma, a Notre-Dame du Cap Lihou (1441-1796), amely egyben a magasságot is uralja. A katedrális gránitból épült román és kora gótikus stílusban. Homlokzata a 18. századból való. A 13. századból megmaradt Mária-szobor is magára vonja a látogatók figyelmét.
A városi helytörténeti múzeum őrzi azokat a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a látogatók felfedezzék a város több évszázados történetét. Másik múzeuma is van a helységnek, a Granville-ben született Christian Dior tiszteletére a "Villa Les Rhumbs"-ból Dior-múzeumot létesítettek.
Granville legmagasabb pontján a világítótorony van, amelyből jó idő esetén pártalan kilátás nyílik a Mont-Saint-Michel öbölre, a Chausey szigetekre és Jersey-re.
Granville-nek kiváló golfpályája van (27 lyuk biztosítja a játékot), eredetileg Harry Colt tervezte 1912-ben.
Granville testvérvárosi kapcsolatai [szerkesztés]
1990 óta élénkültek meg Granville testvérvárosi kapcsolatai, ezen kapcsolatok rendezvényeket, fesztiválokat, egymás termékeinek piaci megismerését hozzák magukkal.
|
|
|
|
||||
.svg){kind=small}
Híres szülöttei [szerkesztés]
- Maurice Denis (1870-1943) festő
- Christian Dior (1905-1957) divattervező
- Jacques Gamblin (1957-) színész
- Étienne-François Letourneur (1751-1817) ügyvéd, katona, politikus
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Granville, Manche című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Pálfy József: Franciaország (Budapest, 1978) 287. oldal
