Grant-gazella
 |
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Nanger granti (Brooke, 1872) |
||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Grant-gazella témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Grant-gazella témájú médiaállományokat. |
A Grant-gazella (Nanger granti) az emlősök osztályának, párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák alcsaládjába, az Antilopini nemzetségbe, a Gazella nembe valamint a Nanger alnembe tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Kelet-Afrika tágas szavannáinak, fennsíkjainak lakója. Jelentős populációja él a Serengeti Nemzeti Parkban.
[szerkesztés] Alfajai
- északi Grant-gazella - Nanger granti lacuum
- déli Grant-gazella - Nanger granti granti
- Bright-gazella - Nanger granti brighti
- Peters-gazella - Nanger granti petersi
- Roberts-gazella - Nanger granti robertsi
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 120 - 130 centiméter , marmagassága 90, szarva 70 - 75 centiméteres, is lehet; a leghosszabb a gazellafajok közül. Szőrzete világos, fényes barna, a hasi rész és a lábak belső fele fehér. Jellegzetes, fehér sáv húzódik fejének két oldalán a szarvától az orr-, szájrészig. Szeme fekete „keretbe“ van foglalva, fejének alsó harmadán egy fekete „félgyűrű“-szerű sáv található.
[szerkesztés] Életmódja
Fűfélékkel, az akácia friss hajtásaival táplálkozik. A gazellák többnyire 15 - 25 példányból álló csapatokban élnek. Minden bak saját legelő-területet próbál szerezni, amelyet azután territóriumának tekint. Ez nagyon fontos az adott bak számára, mivel a nőstények csak olyan bakkal párzanak, amelyik megfelelő területtel rendelkezik. A hímek többsége azonban saját terület nélkül marad, azok azonban, amelyek kiharcolták, jogot formálhatnak a nőstényekre. A terrritórium nélküli hímek külön csapatba tömörülnek. A gazellacsordán belül számos kisebb csoport alakul ki a nemtől, életkortól, főként pedig a hierarchiában elfoglalt helyük alapján: így a felnőtt hímek, valamint a nőstények csoportja, amelyet rendszerint egy domináns bak vezet. A faj vándorlásakor a alacsonyabb rangú, fiatalabb bakok vezetik a csoportot, mindeközben a magasabb rangú hímek a „hátvédet“ képezik a csorda végén. Főbb természetes ellenségeihez a gepárd, valamint a hiénakutya tartozik.
[szerkesztés] Szaporodása
Rendszerint egy borjat hoz a világra körülbelül 6 hónapnyi vemhességet követően, majd az újszülöttel 4 - 6 hetet követően csatlakoznak a csordához. A nőstények 1,5; a hímek 3 évesen válnak ivarilag éretté, s önállóvá is. A bakok igyekeznek minél több nőstényt szerezni a saját territóriumukon belül, ami a párzási időszakban még fokozottabb. A territórium védelmében kerülik a nyílt konfrontációt a hímek, inkább egyfajta erődemonstrálás zajlik a territórium határán. Ha ez nem használ, akkor kerül sor a harcra, amely súlyos sérülésekig is folyhat.
[szerkesztés] Védettsége
E gazellafaj nemén belül talán a leggyakoribbnak számít, ugyanakkor egyes alfajokra a vadászat sem elhanyagolható veszélyforrás a faj tekintélyes „díszei“ miatt. Napjaink Afrikájában a szavannák elsivatagosodása is egyre nagyobb méreteket ölt, domináns veszélyforrássá válva; s így az egyik legnagyobb zoológiai paradicsom is egyre zsugorodik.
[szerkesztés] Források
- , mint Nanger granti
- Animaldiversity.ummz.umich.edu
- ITIS rendszerbesorolása szerint Gazella granti
- wildafrica.cz - cseh nyelvű fajleírás
[szerkesztés] Külső hivatkozások
angol nyelvű szakirodalom:
- Estes, R. 1991. The Behavior Guide to African Mammals. Berkeley and Los Angeles, California: University of California Press.
- Kingdon, J. 1982. East African Mammals. United States fo America: University of Chicago Press edition 1989.
