Grant-gazella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Grant-gazella
Grant's Gazelle Closeup.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nemzetség: Antilopini
Nem: Gazella
Alnem: Nanger
Faj: N. granti
Tudományos név
Nanger granti
(Brooke, 1872)
Szinonimák
  • Gazella granti Brooke, 1872
  • Nanger notata (Thomas, 1897)
  • Nanger petersii (Günther, 1884)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Grant-gazella témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Grant-gazella témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Grant-gazella témájú kategóriát.

Grant-gazella csorda a Serengeti Nemzeti Parkban
Grant-gazella csorda

A Grant-gazella (Nanger granti) az emlősök osztályának, párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába, az antilopformák alcsaládjába, az Antilopini nemzetségbe, a Gazella nembe valamint a Nanger alnembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kelet-Afrika tágas szavannáinak, fennsíkjainak lakója. Jelentős populációja él a Serengeti Nemzeti Parkban.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • északi Grant-gazella - Nanger granti lacuum
  • déli Grant-gazella - Nanger granti granti
  • Bright-gazella - Nanger granti brighti
  • Peters-gazella - Nanger granti petersi
  • Roberts-gazella - Nanger granti robertsi

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 120 - 130 centiméter , marmagassága 90, szarva 70 - 75 centiméteres, is lehet; a leghosszabb a gazellafajok közül. Szőrzete világos, fényes barna, a hasi rész és a lábak belső fele fehér. Jellegzetes, fehér sáv húzódik fejének két oldalán a szarvától az orr-, szájrészig. Szeme fekete „keretbe“ van foglalva, fejének alsó harmadán egy fekete „félgyűrű“-szerű sáv található.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fűfélékkel, az akácia friss hajtásaival táplálkozik. A gazellák többnyire 15 - 25 példányból álló csapatokban élnek. Minden bak saját legelő-területet próbál szerezni, amelyet azután territóriumának tekint. Ez nagyon fontos az adott bak számára, mivel a nőstények csak olyan bakkal párzanak, amelyik megfelelő területtel rendelkezik. A hímek többsége azonban saját terület nélkül marad, azok azonban, amelyek kiharcolták, jogot formálhatnak a nőstényekre. A terrritórium nélküli hímek külön csapatba tömörülnek. A gazellacsordán belül számos kisebb csoport alakul ki a nemtől, életkortól, főként pedig a hierarchiában elfoglalt helyük alapján: így a felnőtt hímek, valamint a nőstények csoportja, amelyet rendszerint egy domináns bak vezet. A faj vándorlásakor a alacsonyabb rangú, fiatalabb bakok vezetik a csoportot, mindeközben a magasabb rangú hímek a „hátvédet“ képezik a csorda végén. Főbb természetes ellenségeihez a gepárd, valamint a hiénakutya tartozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerint egy borjat hoz a világra körülbelül 6 hónapnyi vemhességet követően, majd az újszülöttel 4 - 6 hetet követően csatlakoznak a csordához. A nőstények 1,5; a hímek 3 évesen válnak ivarilag éretté, s önállóvá is. A bakok igyekeznek minél több nőstényt szerezni a saját territóriumukon belül, ami a párzási időszakban még fokozottabb. A territórium védelmében kerülik a nyílt konfrontációt a hímek, inkább egyfajta erődemonstrálás zajlik a territórium határán. Ha ez nem használ, akkor kerül sor a harcra, amely súlyos sérülésekig is folyhat.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E gazellafaj nemén belül talán a leggyakoribbnak számít, ugyanakkor egyes alfajokra a vadászat sem elhanyagolható veszélyforrás a faj tekintélyes „díszei“ miatt. Napjaink Afrikájában a szavannák elsivatagosodása is egyre nagyobb méreteket ölt, domináns veszélyforrássá válva; s így az egyik legnagyobb zoológiai paradicsom is egyre zsugorodik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

angol nyelvű szakirodalom:

  • Estes, R. 1991. The Behavior Guide to African Mammals. Berkeley and Los Angeles, California: University of California Press.
  • Kingdon, J. 1982. East African Mammals. United States fo America: University of Chicago Press edition 1989.