Grönlandi fóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Grönlandi fóka
Phoca groenlandica.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Fókafélék (Phocidae)
Alcsalád: Phocinae
Nem: Pagophilus
Faj: P. groenlandicus
Tudományos név
Pagophilus groenlandicus
Erxleben, 1777
Elterjedés
Phoca groenlandica habitat.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Grönlandi fóka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Grönlandi fóka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Grönlandi fóka témájú kategóriát.

A fókafélék tartozó grönlandi fókát (Pagophilus groenlandicus) nem mindenki sorolja a számára elkülönített Pagophilus (Gray, 1844) nembe: a rendszerezők egy része szerint a többi Phoca között van a helye (Phoca groenlandica).

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy átlagos grönlandi fóka 160–170 cm hosszú, nagyjából 130 kg. A hímek alig nagyobbak a nőstényeknél. A borjak kb. 85 centiméteresen születnek.

Az újszülött sárgás színű, de bundája három nap alatt kifehéredik. Ezt a szőrzetet három–négy hetesen levedli, és ettől fogva bundája rövidebb, ezüstös lesz, kis fekete foltokkal. Négyéves korára foltjai a hátán íves alakzatba rendeződnek; a teljesen kifejlett állat szürkés színű, feje és farka fekete, mellső uszonyai fehérek, hátán pedig jellegzetes, fekete, hárfaszerű rajzolat látható. Ezt a mintázatot a hímek hét, a nőstények csak tizenkét éves korukra érik el.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaporodási időszakban három földrajzi térségben fordul elő: a Fehér-tengeren, Jan Mayen környékén és Újfundland körül. A szaporodási időszakon kívül több ezer kilométerre is eltávolodnak ezektől a helyektől: elérik a Hudson-öblöt, a Barents- és a Kara-tengert, Grönland, Izland és Norvégia partjait.

Rákokat és halakat esznek; kedvenc halaik a hering, a tőkehal és az óriás laposhal. Táplálékukért 250 m mélyre is lemerülnek.

Kedvelik a társaságot. A szaporodási időszakban több tízezer fóka gyűlik össze viszonylag szűk területen, de vándorlás közben is kialakulnak több száz fős csapatok.

A szaporodási időszak februárban és márciusban van. A nőstények a jégtáblákon hozzák világra kölykeiket, és 12 napig szoptatják őket. Ezalatt a kölykök 10–12 kg-os születési súlyukról 30–35 kilóra híznak; mire azonban maguk is megtanulnak halat fogni, legalább tíz kilót fogynak. Az elválasztás után a nőstény kész a párosodásra. A hímek a jégtáblák közt úszkálva víz alatti kiáltásokkal és légbuborékok fújásával udvarolnak a nőstényeknek, de nem verekszenek a párzás jogáért.

A nőstények 5–7, a hímek 7–9 éves korukra válnak ivaréretté. Megfigyelték, hogy azokon a vidékeken, ahol a vadászat megritkította őket, a fókák korábban érik el az ivarérettséget. 35 évig élhetnek.

Ellenségeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a jegesmedve vadászik rájuk, de a Fehér-tengeren a fiatal állatokat a rozmárok is széttéphetik.

A grönlandi és észak-amerikai eszkimók ősidők óta vadásznak rá. Húsát megeszik, bőréből sátrat, csizmát, csónakot készítettek. Egy hagyományos eszkimó kajakhoz öt gyűrűsfóka és egy grönlandi fóka bőrét kell felhasználni – ez a hagyományos vadászat az állományt egyáltalán nem veszélyeztette.

Kitömött grönlandi fóka kölyök a londoni Természettudományi Múzeumban
Elterjedési területe

Az európaiak a 18. század végén kezdték kereskedelmi céllal vadászni. Új-Foundland térségében 1832-ben 744 ezer fókát öltek meg, igaz, ezek néhány százaléka hólyagos fóka is volt. Volt olyan időszak, amikor több mint tízezer ember gyilkolta a fókákat. Később csökkent a vadászat, de még az 1970-es években is több mint százezer fókát öltek meg évente. A Fehér-tengeren 1867-ben kezdték vadászni, és 1925-ben ejtették el a legtöbb fókát (460 ezret). Jan Mayen környékén a vadászat sohasem volt ilyen intenzív.

Az 1980-as évektől a '90-es évek elejéig Kanadában szünetelt az iparszerű fókavadászat, majd a kilencvenes évek közepén újrakezdték. Évi 300 ezer fóka elejtését engedélyezték, és megtiltották a három hetesnél fiatalabb, fehér bundájú fókák megölését – kivéve a bográcsba szánt példányokat. Sok vadász azonban ezeket a kölyköket is megöli, és vannak olyanok is, akik engedély nélkül vadásznak. Sok sebesült fóka a vízben pusztul el, ezek nem jelennek meg a statisztikákban; mindezeket beszámítva az évente elpusztított fókák száma elérheti a 450 ezret.

Egy időben főleg az egészen fiatal borjakat vadászták, és a hakapik nevű, csákányszerű célszerszámmal ölték halomra őket. A kisfókát először az eszköz tompa végével fejbe vágták, majd az elkábult jószágot az élesebb végével sújtották halálra. Mostanában a fejlettebb állatokat többnyire puskával lövik le.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]