Government Communications Headquarters

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Government Communications Headquarters
Gchq uk.png

Dátum 1919
Ország Egyesült Királyság
Típus hírszerzés
Feladat sigint, távközlési rendszerek védelme
Diszlokáció Cheltenham, Egyesült Királyság
Parancsnokok
Jelenlegi parancsnok William Hague (külügyminiszter)

A Government Communications Headquarters, rövidítve GCHQ az Egyesült Királyság titkosszolgálatainak egyike, sigint tevékenységeket végez és felelős a brit kormány és a fegyveres erők információvédelméért. Központja Cheltenhamben található. Munkáját a hírszerző közösség tevékenységét koordináló Joint Intelligence Committee (JIC) irányítja. Az első világháború után hozták létre Government Code and Cypher School (GCCS) néven. 1946 júniusában nevezték át a jelenleg is használt nevére. A GCHQ-ért a mindenkori brit külügyminiszter a felelős, ám a szervezet nem tagja a brit külügyminisztériumnak.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GCHQ cheltenhami központja, köznevén a "doughnut"
A GCHQ épületének látképe

A GCHQ jelenlegi igazgatója Iain Lobban. Szervezeti egységei:[1]

  • Sigint Missions (technikai hírszerzés)
    • Maths & cryptoanalysis (matematika és kriptoanalízis)
    • IT & computer systems (informatikai rendszerek)
    • Linguists & translation (nyelvészet és fordítás)
    • Intelligence analysis unit (hírszerzéselemzési egység)
  • Enterprise (nagyvállalati rendszerek)
    • Applied Research & emerging technologies (alkalmazott kutatás és felfutó technológiák)
    • Corporate knowledge & information systems (vállalati tudásbázis és informatikai rendszerek)
    • Commercial supplier relationships (vállalati beszállítói kapcsolatok)
    • Biometrics (biometria)
  • Corporate management (vállalatirányítás)
    • Enterprise resource planning (nagyvállalati erőforrás-tervezés)
    • Human resources (személyzeti osztály)
    • Internal audit (belső ellenőrzés)
    • Architecture team (vállalatfelépítési csoport)
  • Communications-Electronics Security Group (távközlés-elektronikai biztonsági csoport)

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Government Code and Cypher School (GCCS)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború alatt a brit hadsereg és haditengerészet külön rejtjelfejtő ügynökséget üzemeltetett, az MI1b-t illetve az NID25-öt.[2] 1919-ben a brit kormány titkosszolgálatokkal foglalkozó bizottsága azt az ajánlást tette, hogy egy békeidőben is üzemelő kódfejtó ügynökséget érdemes létrehozni, amely feladattal Hugh Sinclairt, a haditengerészeti hírszerzés akkori igazgatóját bízták meg.[3] Sinclair az NID25 és az MI1b szervezetét összeolvasztotta, és a 25-30 tisztből és nagyjából ugyanennyi adminisztratív személyzetből álló új szervezetnek a Government Code and Cypher School (kormányzati kódolási és rejtjelezési iskola) nevet adta.[4] Az oktatási intézmény-jellegű fedőnevet Victor Forbes, a brit külügyminisztérium találta ki.[5] A szervezet eredetileg az Admiralitás irányítása alá tartozott, irodáit a londoni Watergate House-ban rendezte be.[3] A GCCS nyilvános célja "a kormány által használt kódok és rejtjelek biztonságával és felhasználásával kapcsolatos tanácsadás" volt, ám titkos feladatként kapta "a külföldi hatalmak által használt távközlési rejtjelezés tanulmányozását".[6] A GCCS hivatalosan 1919. november 1-jén alakult meg,[7] az első rejtjelet október 19-én törte fel.[3]

A második világháború előtt a GCCS egy relatíve kisméretű szervezet volt. 1922-re a GCCS főleg a diplomáciai üzenetek megfejtésével foglalkozott, bár "egyetlen megfejtett üzenetet sem volt érdemes továbbadni".[8] Ezért a szervezet az Admiralitástól átkerült a külügyminisztérium felügyelete alá.[9] Hugh Sinclair 1923-tól már nem csak GCCS, hanem a Secret Intelligence Service munkáját is felügyelte.[3] 1925-ben mindkét szervezet egy épületbe költözött, a St James’ Park tőszomszédságába.[3]

A második világháború alatt a GCCS nagyrészt a readingi Bletchley Parkba költözött, ahol többek között a német Engimát is sikeresen feltörték. 1940-re a GCCS 26 ország több mint 150 kriptográfiai rendszerével birkózott meg.[10]

A 1935-ben Hongkongban megalapították a GCCS távol-keleti kirendeltségét, a Far East Combined Bureau-t (FECB), amelyet 1939-ben Szingapúrba költöztettek. A japán hadsereg malajziai előretörésével a hadsereg és a RAF kódfejtői az indiai Delhibe költöztek, az FECB haditengerészeti kódfejtői pedig először a ceyloni Colombóba, majd a kenyai Mombasa melletti Kilindinibe helyezték át a műveleti központjukat.

A GCCS nevét 1946. júniusában "Government Communications Headquarters"-re változtatták.[11]

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GCHQ először Eastcote-ba települt, de 1951-ben átköltözött Cheltenham külterületén két központba is: Oakley és Benhall. A GCHQ létezését egészen egy 1983-as KGB-s kémbotrány kirobbanásáig meglehetős titok övezte.[12]

A hidegháború vége után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994. óta a GCHQ tevékenységét a brit parlament hírszerzési és biztonsági bizottsága felügyeli. A szervezet hidegháború utáni céljait az 1994-es hírszerzési törvény, az Intelligence Services Act 1994 határozza meg.[13]

2003. végén a GCHQ a köznép által csak doughnut-nak csúfolt épületbe költözött, amely akkor 337 millió fontos költségével Európa második legdrágább középülete volt.[14]

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A GCHQ hírszerzési adatait számos távközlési és egyéb elektronikus jel megfigyelése, elemzése illetve dekódolása alapján szerzi, amelyhez az Egyesült Királyságon belül és kívül számos lehallgatóállomást épített. A létesítmények közé tartozik a GCHQ cheltenhami központja, a cornwalli part közelében található GCHQ Bude, az Ascension-szigeten található központ, valamint az amerikai hadsereggel közösen üzemeltetett yorkshire-i Menwith Hill és a ciprusi Ayios Nikolaos Station.

A sigint tevékenységén kívül a GCHQ felel a kormányzati távközlési rendszerek biztonságáért.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Government Communications Headquarters című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Richard J. Aldrich, GCHQ: The Uncensored Story of Britain's Most Secret Intelligence Agency, HarperCollins 2010, p. 565
  2. John Johnson, The Evolution of British Sigint: 1653–1939, 1997, p. 27
  3. ^ a b c d e Johnson, 1997, p. 44
  4. Johnson, 1997, p. 45 és Kahn, 1991, p. 82; a források eltérő létszámot adnak a GCCS kezdeti szakaszára
  5. Macksey, Kenneth. The Searchers: Radio Intecept in Two World Wars. Cassell (2003. szeptember 12.). ISBN 0-304-36545-9 
  6. Michael Smith, "GC&CS and the First Cold War," p. 16-17 in Action this Day edited by Ralph Erskine and Michael Smith, 2001
  7. Kahn, 1991, p. 82
  8. Alastair G. Denniston, "The Government Code and Cypher School Between the Wars", Intelligence and National Security 1(1), January 1986, pp 48-70
  9. Smith, 2001, pp. 20-21
  10. David Alvarez, GC&CS and American Diplomatic Cryptanalysis
  11. Smith, Michael. Station X. Channel 4 books (1998). ISBN 0-330-41929-3 
  12. Aldrich, p. 382
  13. Stephen Twigge, Edward Hampshire, Graham Macklin, British Intelligence, p87, The National Archives 2008, ISBN 978-1-905615-00-1
  14. Industry projects: GCHQ. designbuild-network website. (Hozzáférés: 2006. április 12.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]