Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotthilf Hagen.jpg

Gotthilf Heinrich Ludwig Hagen (Königsberg (ma:Kalinyingrád), Kelet-Poroszország, 1797. március 3.Berlin, 1884. február 3.) német fizikus, az áramlástan egyik megalapozója.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Königsbergi Egyetemen (eredeti nevén: Albertus-Universität Königsberg) tanult, és általános mérnöki tanulmányokat folytatott. 1816-tól Friedrich Wilhelm Besselnél tanult matematikát és csillagászatot, 1818-tól építészetet. Többek között Immanuel Kant filozófus is a tanárai közt volt. Miután 1819-ben vizsgáit letette, vízépítési feladatokkal bízták meg.

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1822-től kezdve jelentek meg publikációi. 1824-ben a königsbergi kereskedelmi hatóság építészeti tanácsosként alkalmazta (németül: Baurat). 1825-től Gdańsk-ban (akkori nevén Danzig), majd 1826-ban Pillau-ban (mai nevén Baltijszk) kikötői felügyelő lett. 1830-ban Berlinbe költözött, és az Építészeti Tanács tagja lett. 1834-től 1849-ig docensi rangban dolgozott az Építészeti Főiskolán és az Egyesített Tüzérségi és Építészeti Akadémián. 1839-ben Jean Louis Marie Poiseuille-től függetlenül megfogalmazta a homogén folyadékok lamináris áramlásának elméletét. 1842 április 7-én a Porosz Királyi Tudományos Akadémia tagjává választották, ugyanabban az évben elnyerte a Bonni Egyetem tiszteletbeli doktora (Honoris Causa) címét. 1856-tól IV. Frigyes Vilmos porosz király udvari tanácsosa lett. 1875-ös nyugalomba vonulásáig a német nyelvű államok kikötői és építészeti igazgatója volt. A Porosz Admiralitás első hadi kikötőjének tervezését vezette Wilhelmshavenben, ahol 2007 óta emlékműve áll.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]