Gottfried Heinrich zu Pappenheim

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pappenheim

Gottfried Heinrich zu Pappenheim, gróf, (Treuchtlingen, 1594. május 29.Lipcse, 1632. november 17.) német katonatiszt, császári tábornok a harmincéves háborúban

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pappenheim nemzetség treuchtlingeni ágából, annak ősi fészkében született. Tanulmányainak Tübingenben történt befejezése után beutazta Franciaországot, Angliát, Spanyolországot és Olaszországot. 1614-ben visszatért Németországba, ahol katolikus hitre tért, mire I. Mátyás császár birodalmi udvari tanácsossá nevezte ki. Majd Zsigmond lengyel király hadseregében szolgált és az Ál-Dmitrijt oroszországi útjában elkísérte, ezután pedig Miksa bajor választófejedelemnek, a katolikus liga fővezérének szolgálatába állott. 1620-ban a Fehérhegy mellett vívott csatában Schlick gróf gyalogezredét megtámadta és döntően hatott a győzelem teljes kivívására; ő maga 20 sebtől borítva, lováról lehanyatlott és csak másnap akadt reá egy vallon katona. Az 1623. évi regensburgi birodalmi gyűlésen maga a császár avatta őt lovaggá és egy vértesezred (a híres pappenheimiek) parancsnokává tette. 1620-ban négy véres ütközetben (Efferding, Gmunden, Vöcklabruck és Wolfseck, november 15. és 30. között) a bajor uralom és a katolikus ellenreformáció miatt elkeseredett pórokat győzte le Felső-Ausztriában. Ezután az alsószász-dán háborúban vett részt és Wallenstein első lemondása, majd Tilly császári generalissimussá történt kinevezése után ennek parancsnoksága alatt lovassági tábornokká nevezték ki. 1631. május 30-án Magdeburg csellel való bevételében és kifosztásában katonái kiváló szerepet játszottak. A lützeni csatában a már-már győzedelmeskedő svédeket visszaszorította, ám két golyótól súlyosan megsebesült. Lipcsébe szállították, ahol másnap meghalt.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona