Gotland póni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gotland póni
Első helyezett 11 éves gotland poni (Turku, 2009.)
Első helyezett 11 éves gotland poni (Turku, 2009.)
Származási hely  Svédország
Vérmérséklet melegvérű
Testfelépítés erősen csapott far, gyenge hátulsó lábak
Marmagasság 125-130 cm
Fejforma értelmes fej
Eredete Gotland
Élettere istállóban érdemes tartani
Hasznosítása Hátasló
Jegyzet
Sportlónak csak meghatározott lovas sportágakban használható, hobbilónak kiválóan használható.

A gotlandi póni Gotland szigetéről származó kisméretű lófajta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feltehetően a svéd Gotland vagy Skogruss póni legrégibb skandináv fajta és sokat megőrzött primitív karakteréből. Ezek a lovak valamikor félvad körülmények között éltek a balti-tenger Gotland-szigetén és a svédországi Löjsta erdőkben. Sokan vannak, akik gotland lóként használják a nevét. Erre 125-130 cm-es marmagasságával bőven rácáfol a fajta. Elődök lehettek a Tarpán és az arab fajták.

Tenyésztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pónik Gotlandról származnak, ahol már valószínűleg a kőkorszak óta éltek. Sokan úgy tartják, eredetük a tarpánra vezethető vissza, de minden tény szerint az utóbbi évszázadokban arab vér is került beléjük. Napjainkban szelektív tenyésztésük tart, gondosan megválasztják a szülőket. Ma már Svédországnak magára a Skandináv-félszigetre eső területein is folyik a tenyésztésük.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • rövid nyak
  • könnyű és keskeny törzs, ennek ellenére kitartó fajta
  • gyakran fejletlenek a hátulsó lábak
  • a farok mélyen tűzött
  • csapott far
  • a lapockák (noha erősek), meglehetősen meredekek

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a Gotlandot, mint sokoldalú munkapónit használták, de modern példányaikat inkább hátaslóként részesítik előnyben. Ezek kiválóan teljesítnek ugró- és ügetőversenyeken. A mozgásuk lépésben és ügetésben fürge, de a vágta nem igazán a fajta jármódja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mihók Sándor, Pataki Balázs: Lófajták. Mezőgazda Kft, 2003. ISBN 978-963-286-471-6
  • Josee Hermsen: Lovak enciklopédiája. Ford. Horváth Ildikó. Ventus Libro Kiadó, 2006. ISBN 978-963-9546-74-5
  • A ló- és pónitartás nagykönyve, Békési József (szerkesztésében). Gold Book, 2006. ISBN 963-426-002-0

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]