Gorkij drámái
Gorkij 1901-ben írja első drámáját, a Kispolgárokat ( Мещане, 1901 ) . A darabban a festőcéh feje, Besszemenov és nevelt fia, Nyil áll szemben. Nyil öntudatos, energikus, dolgozó fiatal; nevelőapja zsarnokoskodó, maradi öregember. A konfliktus egyfelől generációs, másfelől nyilván ott az öntudatosodó munkás, az " új, eredeti ember ", ahogy Csehov mondja, és a magának való, ún. polgári tisztességben megőszült " kispolgár " szembenállása. A szembenállást tompítja, hogy kettejükön kívül még tízen-tizenketten belefolynak a konfliktusba: Pjotr és Tatyána, Besszemenov fia és lánya, Siskin, Tyetyerev, Jelena ( Besszemenov albérlői )
…..
- Éjjeli menedékhely ( На дне, 1902 )
- Ellenségek ( Враги, 1906 )
A 30-as években kezd megint darabokat írni: Jegor Bulicsov és a többiek ( Егор Булычев и другие, 1932)
- Vassza Zseleznova ( 1935 )
A gorkiji dráma csak gyengébben-erősebben összekapcsolt jelenetek sorozata; a cselekmények epikusan szerteágazóak, néha túlságosan is, a jellemeket a szerző is "kidolgozatlanoknak, határozatlanoknak" mondta. Drámái erősen regényszerűek: a szüzsé jól hangzik, de olvasva némelyik elég unalmas. A darabokat csak Gorkij dinamizmusa tartja össze, vitális energiaközpontja egyiknek-másiknak üres; a konfliktust néha maga Gorkij rúgja fel (Zikovék).
- Éjjeli menedékhely ( На дне, 1902)
- Barbárok (Варвары, 1905)
- A nap fiai (Дети солнца, 1905)
- Az utolsók (Последние, 1908)
- Csodabogarak (Чудаки, 1910)
- A hamis pénz (Фальшивая монета, 1913)
- Zikovék (Зыковы, 1913)
- Jakov Bogomolov (Яков Богомолов, 1914)
- Az öreg (Старик, 1915)
- Szomov és a többiek (Сомов и другие, 1931)
- Jegor Bulicsov és a többiek, színmű 3 felvonásban 1932
- Dosztyigajev és a többiek (Достигаев и другие, 1933).
